Miért lettek a zsidók vegánból húsevők?

Kedves Rabbi,

Az a kérdésem, hogy mivel a tízparancsolatban benne van az, hogy Ne ölj! (2Mózes 20:13.), szabad-e húst enni Isten törvénye szerint? A Genezisben olyasmi van írva, hogy Isten magvas növénye­ket és gyümölcsös fákat adott nekünk ételül. De azt is írja, hogy uralkodjunk az állatokon, amit már nem egészen tiszta nekem, hogy mit takar. Lehetséges-e, hogy Isten vegetariánus életmódot
írt nekünk elő?

Köszönöm a válaszát előre is.
Anna

Kedves Anna!

Kezdetben az ember vegán volt: „Íme, odaadtam nektek minden magtermő füvet, amely az egész föld színén van, és minden fát, amelynek gyümölcse magot te­rem; tiétek legyen eledelül” (1Mó­zes 1:28–29.) – ezt mondta az Örök­kévaló a frissen megteremtett Ádámnak és Évának. A Talmud szerint (Szánhedrin 59b.) in­nen egyértelműen következik, hogy nem volt megengedve Ádá­mék­nak a húséves. Néhány fejezettel ké­sőbb (uo. 9:3.) azonban Noénak már mást mondott: „Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. De húst lelkével: vérével ne egyetek!”

Több magyarázat létezik ar­ra, miért csak később engedte meg Isten az embernek a húsevést.  Az egyik szerint az állatok Noénak köszönthetik, hogy túlélték az özönvizet, ezért innen­től ő rendelkezett felettük (Nách­ma­-
nidész
uo. 1:9-hez). A húsevés en­gedélyezése azt is hangsúlyoz­za, hogy az ember és az állat nem egy szinten vannak, az emberölést nem lehet egy állat leölésével egyformaként kezelni.  A Biblia (uo. 1:25.) úgy rendelkezik, hogy az ember uralkodjon az állatok, a növények és az élettelen dolgok felett. Vagyis az állati élet nem egyenrangú az emberével. 

A Midrásban (Bámidbár rá­bá 14:12. végén) áll, hogy a világ négy részre oszlik: élet­te­le­nek-növények-állatok-em­berek. Ez egy hierarchia, melyben min­­den alacsonyabban le­vő „szolgálja” a felette levőket. Amikor va­lami felhasználódik a felette le­vő szintek szolgálatában, akkor azáltal felemelkedik egy magasabb szintre. Ebből kifolyólag, ha egy állat vagy egy ember
el­fogyaszt egy növényt, nem pusz­­títja el, hanem magasabb szint­re emeli. Hasonlóképpen, az ember esetében, amikor húst eszik, nem elpusztítja, hanem fel­emeli az állatot. Erre mondta a Rebbe, hogy ha nem használjuk fel az állatot, akkor azzal kárt okozunk neki, mert nem képes magasabb szintre jutni (Héchál Menáchem 1. kötet 225. oldal; Széfer hájöchidut 235. oldal. A témáról lásd még J. David Bleich: Contemporary Halakhic Problems 3. kötet 237–250b. oldal).

A húsevés a zsidóságban tehát megengedett, mégsem kötelez senkit erre a vallás, kivéve ünnepen, amikor sok vélemény szerint elvileg előírás húst enni (SÁ RSZ 529:7.), mert „az ad örömöt” az embernek, ami ünnepnapon kötelező (5Mózes 16:14.).

A húsevés engedélye azonban nem jelenti azt, hogy az állatot, míg él, semmibe veszük. A háláchá tiszteletben tartja az állatokat és tiltja például az állatkínzást (Sulchán áruch OC 305:20., CM 272:9–10.) vagy a sportvadászatot (Nodá biJehudá responsum, Tin­jáná JD 10. fejezet). Az ugyanis, hogy szükség esetén megölhetjük az állatokat, hogy felhasználhassuk a húsukat vagy bőrüket, nem jelenti azt, hogy puszta szórakozásból is szabadna öldökölnünk.

Üdvözlettel

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben