Kedves Rabbi!
Az alábbi témában szeretném segítségét kérni.
A Tóra első története Káin és Ábelről szól. Az alábbi kérdések nem hagynak nyugodni:
- Hogyan kell azt érteni, hogy Isten nem tekintett Káin ajándékára??? (esetleg tűz emésztette meg, mint Illás áldozatát a Baál papokkal való "chalange day"-en?)
- Gyakorlatilag ez lehetett az első "áldozat", vagy már korábban is gyakorolhatták ezt?
- Miért tekintett Isten Ábel ajándékára és Káinéra meg nem, hiszen még nem volt törvény az áldozattal kapcsolatban, illetve olvashatunk "ételáldozatokról" is.
- Keresztény teológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a bárányáldozat előre vetítette Jézus Krisztus (Isten báránya) keresztáldozatát. Én ezt kicsit erőltetettnek tartom, mivel igazságtalan lenne Káinnal szemben, hogy azért, mert ő földművelő, akkor ő már eleve hátrányos helyzetben lett volna. Vagy mégis a keresztény teológusoknak van igaza?
Köszönöm a válaszát, illetve ezzel a történettel kapcsolatos minden véleményét, észrevételét
Shalom (Mikajéhu)
Kedves Kérdező!
Ahogy Rási kommentárjai között láthatjuk „egy tűzcsóva lejött az égből és felemésztette Ábel áldozatát, de Káinét nem.”
Ennek magyarázata a következőben rejlik: Ábel „elsőszülött, legszebb bárányai” közül választott áldozatot, Káinról viszont csak ezt olvashatjuk: „hozott a föld gyümölcseiből”.
Amikor Istennek áldozunk, jóhiszeműségünket, hitünk erősségét bizonyítja, ha javaink közül a legértékesebbet áldozzuk fel.
Másik kérdésedre Maimonidész: A Szentély építésének szabályai könyvének második fejezetében találunk választ. Itt megemlíti, hogy Ádám már közvetlenül a teremtése után mutatott be áldozatot az Örökkévalónak, így nem Ábel és Káin hozza az első áldozatot.
Üdvözlettel:
Köves Slomó rabbi