Kedves Rabbi!

Nem tudom mi tévő legyek, egy olyan ügyben, amely így leírva talán nem is „ügy”. Vallásos családból származom, első unoka gyanánt szeme fénye voltam nagyapámnak. A Golde nevet ő adta nekem, melyet becsesen őriztem. Az egész család, minden tagja a holokauszt áldozata lett, szülők, nagyszülők, testvérek. Egyedül én maradtam meg, Teresienstadtból kerültem vissza. A nagyapai „örökségem” egyedül a nevem: Golde. A zsinagógában, ahova járok volt a hászeném, és a fiam brisze. Egy szép napon tudomásomra jutott, hogy az egyik odajáró felvette, és használja a nevemet. Szép szóval, majd veszekedéssel sem bírom rávenni, hogy ezt nem teheti: nem engedélyeztem. Egyetlen „örökségem” mely az enyém, nem akarom, hogy használja, mit tehetek, kérem segítsenek, hogy szüntessem meg????? Várom a segítséget. Köszönöm.

Golde

 


Kedves Golde!

A halacha azt mondja, hogy egy vitában csak akkor szabad ítélkezni, ha mindkét felet meghallgatták (Sulchán áruch Chosen mispát 17:5., 5Mózes 1:16. és Talmud, Szánhedrin 7b. alapján). Ezért a konkrét helyzetben csak elvi állásfoglalást tudok tenni.

Nagyon szép, ha valaki megőrzi azokat a hagyományokat, tanításokat, amiket gyerekkorában a szülőktől, nagyszülőktől kapott vagy örökölt, akár – mint ebben az esetben is – a zsidó nevét. Különösen fontos és jelentőségteljes ez akkor, ha a szülők és a nagyszülők is mártírhalált haltak.

Ez azonban nem jelenti, hogy jogunk lenne kisajátítani magunknak ezt az örökséget, akárcsak egy nevet is, hogy senki ne használhassa azt. Inkább tanítva, másoknak továbbadva kell őrizni a zsidóságot, a zsidó értékeket (lásd Atyák bölcs tanitásai 4:5.).

Ezért nem tudok egyetérteni azzal, hogy a nevét ne „engedélyezze” senkinek. Pont fordítva, ha önnek drága és fontos a zsidó neve, akkor ezt tovább kell adni. Örülni kell annak, hogy valaki, aki közeledik a zsidó valláshoz, szeretné ezt a szép, hagyományos zsidó nevet használni, amit ön is büszkén visel.

Említette, hogy vallásos családból származik, ahonnan gondolom nem csak a zsidó nevét hozta, hanem a vallásos neveltetést is. Remélem, hogy ezt is ugyanolyan mértékben őrzi, mint a nevét! A vallási hagyományok esetében is fontos, hogy ne másoktól elzárva őrizze! Pont fordítva, tanítson, adja tovább ezeket, annál is inkább, mert nincs senki más az ön családjából, aki ezt megtehetné. Például gyakran látom, hogy sokan nem veszik komolyan a szombattartás minden aspektusát, amit ön nyilván megtanult a szülői házban, mint például azt, hogy nem szabad szombaton villanyt gyújtani-oltani, vagy, a zsebünkben, kezünkben hozni-vinni dolgokat, hiszen az sábeszszegésnek számít.

Azt is figyelembe kell vennie, hogy egy név nem olyan dolog, amihez a viselőjének kizárólagos joga volna. Ugyanúgy, ahogy maga megkapta, bárki más is megkaphatja, és nem kell senkinek az engedélye hozzá. A zsidó név, amit ön a nagypapájától kapott, és, ami oly kedves önnek egy népszerű jiddis név, amit sok-sok másik vallásos kislány, és felnőtt zsidó nő visel büszkén és szeretettel.

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás