Hogyan készüljünk a nagyünnepi zsinagógai imádkozásra járványidőben?

Kedves rabbi!

 Ha esetleg a zsinagógák nem lesznek nyitva Jom kipurkor, akkor a Kol nidrét és a máchzorban található imákat el lehet mondani egyedül, vagy csak minjenben? Otthon is kell műanyag cipőt viselni?

Ros hásánákor ha nem lehet menni zsinagógába, akkor hogyan tudom teljesíteni a sófár hallgatás micváját?

Náftáli

Kedves Náftáli!

A kérdései sokakat foglalkoztató témát vet fel, hiszen bizonytalan időket élünk, azt sem tudjuk, hogy ez az első hullám vége, vagy már a második eleje… A bizonytalansághoz hozzájárul az is, hogy több budapesti zsinagóga bezárt – némelyek érthető okokból, mások elővigyázatosságból. Adódik tehát a kérdés: mire számíthatunk a nagyünnepekkor, biztonságos lesz-e zsinagógába menni, nyitva lesznek-e egyáltalán. Fel kell készülni minden lehetséges változatra, amiket a most induló sorozatunkban fogunk vázolni az Ön kérdésének apropóján.

Magától értetődő, hogy ha tényleg olyan állapotok lesznek a városban, ami miatt nem lehet biztosítani az összegyülekező közösség egészségét, akkor tilos lesz megnyitni a zsinagógákat, ahogy erről már írtunk az előző héten (lásd Gut sábesz 22. évf. 46. szám).

A biztonságos ima feltételei

Azonban nekünk, rabbiknak és hitközségi vezetőknek mindent meg kell tennünk, hogy ha egy mód van rá, akkor nyitva legyenek a zsinagógák és lehetőséget kell teremteni a biztonságos közösségi imára, hogy az új évbe „jobb lábbal” lépjünk be. Hogy összegyűlhessünk imádkozni, magunkért és minden emberért, hogy jó és édes évet kapjunk. Különlegesen fontos ez a feladat, mert sok hittestvérünk csak a nagyünnepeken látogat zsinagógába, számukra különösen fontos, hogy biztosíthassuk a közösségi imát.

Nem lehet tudni, milyen állapotok fognak uralkodni a városban, de ami tőlünk telik, azt meg kell tennünk azért, hogy biztonságos legyen közösségben imádkozni.

  1. Akinek a legkisebb gyanúja van, hogy fertőzött lehet, vagy bármilyen gyanús tünete van, az ne csatlakozzon az istentiszteletekhez, hanem otthon imádkozzon, a későbbiekben vázolt módon.
  2. Elengedhetetlen a maszk viselése: különös figyelmet kell arra fordítani, hogy kivétel nélkül mindenki, minden férfi és nő viseljen maszkot az ima elejétől a végéig.
  3. Biztosítani kell a nem egy háztartásban élők között a védőtávolságot.
  4. Biztosítani kell a zsinagógák fertőtlenítését és kézfertőtlenítőket kell elhelyezni.
  5. Ahol csak lehet, ott a szabadban kell tartani az imádkozást. Mivel idén Ros hásáná és Szukkot ünnepnapja is szombatra esik, így erre időben fel kell készülni, különösen ott, ahol a zsinagógának nincs zárt udvara, mert szombaton nem lehet hozni és vinni az imakönyveket stb.
  6. Ahol az ünnep fényének emeléséért kidusok szervezése mellett dönt a közösség, ott az étkezéseket mindenképpen szabad téren kell szervezni, hiszen az evéshez le kell venni a maszkot.
  7. Minden közösség külön-külön egyeztessen járványügyi szakemberrel arról, hogy az adott helyszínen miként lehet elérni a lehető legnagyobb fokú biztonságot és minimalizálni a fertőzésveszélyt.

Az imaidő lerövidítése Ros hásánákor

Amennyiben járványügyi szakemberek úgy ítélik meg, hogy óvintézkedések mellett megtarthatóak az imák, de csak rövidebb ideig lehet egy légtérben tartózkodni, akkor rövidíteni kell a közösségi imán. Erre már volt precedens, amikor 1831-ben komoly kolera járvány sújtotta Kelet-Európát, aminek rengeteg áldozata volt. Ekkor Akiva Éger (1761–1837) Poznań rabbija (Szofér-Schreiber Mose pozsonyi rabbi apósa) a bét dinjével együtt utasításokat adott a közösségi imák megtartásáról (Pszákim vötákánot, Jeruzsálem 1971, 72. oldal 9. paragrafus). Az első előírás Ros hásáná kapcsán arról szólt, hogy a szokott 8-10 órányi nappali imaidőt 5-re kell rövidíteni úgy, hogy de. fél 11-re véget kell érnie a reggeli imának a sófárfújással és a Muszáf imával együtt. Ehhez hajnali 5-kor nyitották meg a zsinagógákat és fél 6-kor kezdtek imádkozni Jigdált (Izrael fohásza 65. oldal). Ez az időpont nem volt kirívóan korai, mivel askenáz szokás volt még napkelte előtt elkezdeni a nagyünnepi imákat (Máté Efrájim 584:1., 619:29.). A Kazinczyban például régen, ha jól emlékszem reggel 6-kor szoktak kezdeni és leghamarabb du. 3-kor fejezték be az újévi imát.

A rövid imaidő érdekében négy fontos intézkedést hirdettek ki:

  1. az aliják licitálása nem ekkor fog történni, hanem előző este, az esti ima után;
  2. mindenki, aki felmegy a Tórához, összesen egy Mi-sebéráchot (Izrael fohásza 186–187. oldal) mondhat;
  3. egyes költeményeket nem mondanak közösségben. Ehhez érdemes tudni, hogy a ros hásánái imában az Ámidá ismétlése két részből áll. Van, ami maga a szöveg, amit az előimádkozó ismétel, másrészt vannak az ezt kiegészítő költemények az ünnepről és az ítélkezés napjáról. Az Ámidát nem lehet lerövidíteni, de a költemények egy részét a járványra való tekintettel úgy döntöttek, hogy kihagyják. Bár itt nincs feljegyezve, hogy a költemények teljesen elmaradtak-e, de emlékszem, hogy mesterem Grünwald József (1903–1984) pápai rabbi az ünnepi ebéd során azokat a költeményeket szokta énekelni, amelyek az Ámida előtti részben vannak (Izrael fohásza 105–110. oldal), amit amúgy sok közösségben kihagynak. Lehet, hogy a járvány idején is arra gondoltak, hogy otthon pótolhatják az emberek a zsinagógában elmaradt énekeket.
  4. a kántorok nem fognak hosszan énekelni „hanem el fogják mondani az imát szavanként [nem énekelve], áhítattal és érzéssel átitatva”.

Az imaidő lerövidítése Jom kipurkor

Ahogy Ros hásáná esetén, úgy Jom kipurkor is lehetőség van szükség esetén az ima lerövidítésére, amint az Éger rabbi előírásaiból tudjuk (uo. 74–76. oldal 13–15. paragrafus). Itt ugyancsak különböző költemények kihagyását írták elő azzal, hogy este 10-re minden zsinagógának be kell zárnia és „mindenkinek kötelező otthon pihennie ezen az éjszakán”, utalva ezzel arra a szokásra, amit a Sulchán áruch is említ (uo. 619:6.), miszerint vannak, akik Jom kipurkor éjszakát a zsinagógában töltik. Ez azonban a járvány miatt nem volt engedélyezve. A zsinagógák Jom kipur napján hajnali fél 5-kor nyitnak ki – áll az előírásokban, „mikor őrségváltás van” és ¾ 6-kor kezdenek Jigdállal. A Szlichot költeményeket sem a Sácháritban sem a Muszáfban sem a Minchában nem fognak mondani, a kántor pedig rövidebbre fogja venni az éneklést. Így a reggeli imának fél 11-kor vége kell lennie, amit egy órás szünet követ. A Muszáfnak 3-kor kell a végére érni és 75 perces szünetet tartanak utána.

Amennyiben nálunk is ilyen komoly lesz a helyzet az Engesztelőnapon, akkor egy részletes útmutatást fogunk közreadni arról, hogy pontosan mik az elhagyandó részletek.

Otthoni ima Ros hásánákor és Jom kipurkor

Abban az esetben, ha fájó szívvel a zsinagógák bezárása mellett kell döntenünk, fontos tudni, hogy egy ilyen szükséghelyzetben az ima legnagyobb részét otthon is el lehet mondani minjen nélkül. A csak közösségben mondható részek jobbára jelölve vannak az ünnepi imakönyvekben. Ami mindenképpen elmarad, az az összes Kádis, a Tóraolvasás és Isten 13 tulajdonságának felolvasása a ros hásánái ima során. A jom kipuri imából is ezeket kell ki hagyni, de a Kol nidrét elmondhatjuk különleges vészhelyzetben otthon (lásd SÁ RSZ 619:4. végén; Nité Gávriél, JK 28:13.).

Abban az esetben, ha egyáltalán nem lesz lehetőség közösségben imádkozni, akkor otthon ugyanúgy érvényesek lesznek az engesztelőnapi előírások, mint máskor. Ezek a böjtölés; a bőrcipő viselésének tilalma; a mosakodás és a bőr kenésének a tilalma; valamint a házastársi együttlét tilalma. A cikkünk apropóját adó kérdés, miszerint otthon is be kell-e tartani a bőrcipő viselésének tilalmát, úgy vélem azon a téves gyakorlaton alapszik, miszerint csak a zsinagógában kell felvenni a nem bőr cipőt. Azonban ez egy, az utcán és mindenhol máshol is érvényes tilalom.

Sófárfújás

Van egy része az ünnepi imának, amihez nem kell közösség, mégis nehezen kivitelezhető otthon a legtöbb embernek. Ez pedig a sófárfújás, aminek meghallgatása bibliai előírás (3Mózes 23:24., 4Mózes 29:1.) és nagyon szigorú szabályai vannak és pontosan meghatározott sorrendje (elnyútott hang, szaggatott hang, rivalgás) vannak, nem csak annyiról szól, hogy megfújjuk akármilyen, jelentőség nélküli hangokkal a kosszarvból készült tülköt (Sulchán áruch, OC 585–590. fejezet). Nem valószínű, hogy túl sok ember tudná elsajátítani a sófárfújás szabályait ilyen rövid idő alatt úgy, hogy kóserül tudja elvégezni. Aki nem tudja megfújni, annak szüksége lesz „szakemberre”, akitől meghallhatja. Arra is fel kell készülnünk, hogy szükség esetén ki legyenek jelölve szabadtári pontok, ahol mindenki biztonságos körülmények között hallgathatja meg a sófárt. Ilyen helyszín lehet például a Lánchíd lába, ahol a Táslich szertartást szoktuk tartani már évek óta és ahova sokan kifejezetten a sófárt meghallgatni is jönnek. Azoknak, akik ne adj Isten karanténban töltik az ünnepet, előre gondoskodniuk kell róla, hogy legyen, aki sófárt fúj nekik biztonságos körülmények között. Ehhez kérhetnek segítséget az irodánktól.

Imádkozunk a biztonságos körülményekért

Remélem, hogy ebben az évben is, ahogy mindig, össze fogunk tudni gyűlni a zsinagógáinkban és biztonságos körülmények között, rendesen fogunk tudni imádkozni. Azonban mégis fontosnak tartottam ezt az összefoglalót megírni, hogy tudjuk, milyen lehetőségeink vannak, mi a b és a c terv, hogy időben fel tudjunk készülni, ha arra kerül a sor. Kérjünk az Örökkévalót, hogy hallgassa meg imáinkat és együtt lehessünk a nagyünnepeken.

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben