Hanukai ajándékoktól a trenderliig

Hanuka igazi családi ünnep: együtt gyújtjuk meg a lángokat, együtt énekelünk, és míg égnek a gyertyák, megajándékozzuk a gyerekeket és közösen játszunk… De honnan ered ez a két szokás? Valóban zsidó gyökerei vannak az ajándékozás szokásának? Tényleg a Szentély idejéből ered a trenderlizés? Szabad-e tétben játszanunk és ha igen, trenderlizhetünk-e szombaton is?

Hanuka-gelt és ajándékozás

Régi szokás, hogy Hanuka egyik napján megajándékozzuk a gyerekeket. Bár az, hogy minden nap kapnak ajándékot, valóban új keletű dolog, ám mindez egy nagyon érdekes, évszázados hagyományból alakult ki.

 

Hanuka-gelt az oktatásért

Már az 1732-ben Izmirben megjelent Chemdát jámim című könyvben1 szerepel, hogy Hanukakor szokás nagyobb figyelmet fordítani a „chinuchra” (oktatás), mivel a két szó chánuká és chinuch, azonos gyökérre vezethető vissza, ami arra mutat, hogy tartalmilag kapcsolódnak. Szokás volt például gondoskodni a szegény gyerekek oktatásáról, ahogy a fent említett könyvben olvassuk: „Ebből alakult ki az a szokás sok helyen, hogy Hanukakor a chéderbe járó gyerekek pénzt és más ajándékot vittek a tanáraiknak, valamint az, hogy a szegény zsidó gyerekek ilyenkor adományt gyűjtöttek a tanulmányaik folytatására”. Ezt az utóbbi szokást megemlíti már Ávrahám Gombiner rabbi (1635?–1682) a Sulchán áruch-hoz írt kommentárjában2. Ezekből alakult ki a ma is ismert hanuka-gelt, a hanukai pénz.

 Hanukai sekel

A rabbik munkájának elismerése

Emellett Kelet-Európában nagyon elterjedt szokás volt, hogy Hanuka idején a város rabbija végiglátogatta a körzetébe tartozó falvakat és tanította a helyi zsidókat, akik ezt pénzzel hálálták meg – ennek a szokásnak az első említését Jáákov Joszéf Polonne-i rabbi (1710?–1784?) Toldot Jáákov Joszéf3 című művében találjuk, ami egyébként a haszidizmus első nyomtatott könyve. Ebből alakult ki az a ma is sok helyen létező szokás, hogy a közösség tagjai hanuka-geltet küldenek a rabbijuknak az ünnep idején, hogy kifejezzék, mennyire értékelik a munkáját. (Ennél is elterjedtebb szokás purim-gelt küldése a rabbiknak.) Sok helyen a hanuka-pénz eleve be volt kalkulálva a rabbi fizetésébe4.

A Lubavicsi Rebbe édesapja, Lévi Jichák Schneerson (1878–1944) jekatyerinoszlavi rabbi szerint5 azért alkalmas idő a Hanuka a pénzszerzésre, mert írva van a Tóra kapcsán: „Hosszú élet van jobbjában, baljában gazdagság és dicsőség”6. Mivel pedig a Hanuka micváját, a gyertyagyújtást a háláchá szerint bal oldalon kell teljesíteni (ti. az ajtónyílás bal oldalára tesszük a gyertyatartót), ehhez az ünnephez különösen kapcsolódik a pénzszerzés.

Érdekes, hogy ez a szokás sok helyen megtetszett a többi hitközségi alkalmazottnak is, akik ebben az időszakban körbejártak és a megélhetésükre gyűjtöttek pénzt a közösség tagjaitól. Ez azonban nem váltott ki általános tetszést: például Minszkben 1848-ban jegyzőkönyvbe vették, hogy a hitközség a Chevra kasszájából további kilenc ezüst rubelt fog adni a kántornak, hogy ne járjon körbe pénzt gyűjteni7.

 

Tanulásra motiváló pénz

Hogy lett ebből a gyerekek megajándékozása? Úgy, hogy amikor a gyerekeknek pénzt adtak a tanáraiknak, nekik is adtak a szüleik, hogy kedvet csináljanak a tóratanuláshoz8. Sok helyen ezt Hanuka ötödik napjára időzítették, mivel az soha nem eshet sábeszra9.

Van, ahol csak a kiskorú gyerekeknek adnak hanuka-geltet, máshol a nagyobbaknak is, sőt akár a házasoknak is. Nagy rabbik, így például a pozsonyi Chátám Szofér és a Lubavicsi Rebbe is, nemcsak a családjuknak, hanem a jesiva bóchereknek is adtak hanuka-geltet10.

Az utóbbi évtizedekben zsidó körökben már sokkal elterjedtebb a jólét, mint azelőtt, így egyre többen adnak Hanuka minden napján pénzt, illetve azt helyettesítő ajándékot a gyerekeiknek. Izraelben ilyenkor új pénzérmét is adnak ki, amit szintén szokás a gyerekeknek ajándékozni hanuka-gelt gyanánt. A saját családunkban mi azt a szokást követjük, hogy a gyerekek sábesz kivételével minden nap kapnak ajándékot, és az ötödik estén, megemlékezve a régebbi szokásról, nagyobb ajándékkal lepjük meg őket.

 

Tiltott szerencsejáték-e a trenderlizés?

Kedves hanukai szokás a trenderlizés. A trenderli (jiddisül drédel, héberül szövivon) fából, fémből vagy újabban műanyagból készült négy oldalú pörgettyű, amelynek minden oldalán egy-egy héber betű található: nun (נ), gimel (ג), (ה), sin (ש), ami a „Nész gádol hájá sám” – nagy csoda történt ott (az izraeli trenderliken a sin betű helyett a po „itt” szót jelző [פ] betű található.)

Két játékverzió: lengyel és magyar

Gyerekkoromban két szabály szerint játszottuk: volt a „pojlis”, vagyis a lengyel verzió és az „ungáris”, a magyar verzió. A két verzió a héber betűk jiddis nyelvű feloldásában tér el egymástól alapvetően. Ezek ugyanis egy-egy utasítást takarnak. A játék előtt „bankot” képzünk, amibe mindenki betesz egy pénzérmét (vagy cukorkát, csokoládét, diót, mogyorót, attól függ, miben játszunk). A magyar verzióban: nunnist (semmi), gimelgánc (egész: viszi az egész bankot), hálb (fél: a pörgető viszi a fél bankot), sinstel vagy stelén (adj, adj egyet: a pörgető betesz egyet a bankba). A lengyel verzióban a betűk jelentése más: nunnem (viheted: viszi az egész bankot), gimelgib (a játékos bead egyet a bankba), hált (tartsd vissza, vagyis a játékos kimarad), sinstel (adj egyet: a pörgető és minden játékos betesz egyet a bankba és a pörgető újra jön).

 

A játék eredete

Bár elterjedt legenda, hogy a szír-görög katonák felbukkanásakor a tiltott tóratanulást trenderlizésnek álcázták a zsidók11, nincs történelmi forrása, hogy ilyen messzire nyúlna vissza a játék zsidó történelemben. Sokkal valószínűbb, hogy a teetotum játékból ered, és azért kezdték ezt játszani a zsidók, hogy a gyerekek ébren maradjanak és várják meg, míg az apjuk meggyújtja a gyertyákat12, hisz csak akkor lehet gyertyát gyújtani áldással, ha a család ébren van13.

A mára ősi zsidó szokásként ismert játékot sok híres rabbi játszotta14, köztük például a pozsonyi Chátám Szofér is, akinek ezüst trenderlije volt15. Mára számos magyarázat is épült köré, pl. az, hogy a betűk számértéke 358, ami megegyezik a Másiách (חישמ, Messiás) szó számértékével16.

 

Szabad-e trederlizni sábeszkor?

A játék kapcsán most két háláchikus kérdést vizsgálunk. Az első, hogy sábeszkor szabad-e trenderlizni, konkrétan: mukce-e a trenderli.

A Sulchán áruchban17 szerepel, hogy labdával nem szabad játszani sábeszkor, mert mukcének számít, hisz nem egy valódi használati tárgy, így nem szabad hozzáérni sábeszkor18. De a RöMÁ19 valódi tárgynak tekinti, és szerinte emiatt még sábeszkor is szabad vele játszani magánterületen20. [Kivéve földes talajon, mert félő, hogy az ember kisimítja az egyenetlenségeket a játékhoz, ami pedig sábeszkor tilos21.]

Ezt elvi vitaként terjesztik ki a játékokra általában, ami segít megérteni, hogy hogyan tekintett a háláchá a játékokra22. De a mai, kifejezetten erre a célra gyártott játékok már minden vélemény szerint valódi tárgynak számítanak, és nem mukcék23. Annyit azonban kikötött a RöMÁ24, hogy nem szabad sábeszkor tétben játszani.

Így tehát szabad trenderlizni sábeszkor és a trenderli nem számít mukcénak25. Természetesen nem játszhatunk szombaton pénzben, de pl. ha dióval játszanak, azt meg lehet engedni, mert nem számít valódi nyereménynek. Az én családomban ez nem volt szokás, mert nem hagyatkoztak erre az engedményre26, de mostanában hallottam itt Budapesten más családokról, ahol kifejezetten sábeszi játék volt a hanukai trenderlizés.

 

Szabad-e pénzben játszani?

Nagyobb kérdés azonban, hogy egyáltalán szabad-e pénzben játszani. Kicsit „lelőve a poént” azt mondhatjuk: szfárádiaknak tilos, áskenázoknak van rá lehetősége. Ugyanis a Sulchán áruch szerint27 tilos szerencsejátékot űzni és ezzel pénzt szerezni, mert ez kísértetiesen hasonlít a lopáshoz, ezért a bölcsek megtiltották. Miért hasonlít a lopáshoz? Mert minden ember, aki ilyesmiben részt vesz, azért megy bele, mert bízik benne, hogy ő fog nyerni, és nem teljes szívvel határozta el, hogy vereség esetén átadja a másiknak a pénzét28.

A RöMÁ29 egy olyan véleményt idéz, amely szerint csak az a szerencsejáték tilos, ahol van rá lehetőség, hogy tegyek valamit azért, hogy nyerjek, és ne kelljen fizetnem. Ha pusztán a vakszerencsén múlik a győzelem és semmit nem tudok tenni érte, akkor előtte végleges döntést kell hoznom arról, hogy kész vagyok átadni a pénzemet vereség esetén: így ez nem számít lopásnak.

[Ez az oka, hogy Ovádjá Joszéf (1920–2013) szefárd izraeli főrabbi szerint a szefárdiaknak, nem szabad lottózniuk sem, mert őrájuk nézve kötelező a Sulchán áruch szigorúbb véleménye30.]

Ugyanakkor minden vélemény szerint tilos kizárólag szerencsejátékból megélni, mert az olyan ember nem tesz semmit, ami produktív31.

A RöMÁ fent idézett véleményére tudunk mi, áskenázi zsidók hagyatkozni, és akár pénzben játszva is trenderlizni, hisz a pörgetés kimenetele teljesen vakszerencse. Azonban könnyen lehet, hogy a fenti említett szerencsejáték-tilalom miatt alakulhatott ki az a szokás, hogy az emberek csak filléres összegekben játsszák a trenderlit32, míg mások – hogy elkerüljék a szerencsejáték látszatát is – dióval, mogyoróval, csokoládéval képzik a bankot33.

 

És a kártyázás?

A trenderli zsidó szokásként terjedt el és megengedett, de mi a helyzet egy másik kedvelt szerencsejátékkal, a kártyázással? Meglepő módon Magyarországon még a jesivákban is elterjedt időtöltés volt, ám borzasztó skandallumnak számított a hanukai kártyázás, hisz csak fölöslegesen elrabolja az időt a tóratanulástól.

A rabbik nagy erővel léptek fel ellene, ám Hunfalván például Rosenberg Smuél rabbi (1842–1918) megengedett két estét a játéknak, így a többi estén könnyebb volt megtiltani34 a játékos kedvű bóchereknek.

Oberlander Báruch rabbi írása

 

1 2. kötet 82b. oldal; 2 Mágén Ávrahám 670. fejezet eleje; 3 Cáv hetiszakasz; 4 Lásd Yitzchak Rivkind: Jiddise gelt 104. oldal; 5 Likuté Lévi Jichák 3. kötet 358. oldal; 6 Példabeszédek 3:16.; 7 Toldot hájámim 111. dokumentum, Jiddise gelt 104. oldal; 8 Emet löJáákov, Orách chájim 670. fejezet; 9 Nité Gávriel, Chánuká 51. fejezet 7. lábjegyzet; Szichot kodes 5734 1. kötet 233-235. oldal; lásd még Hájom jom kiszlév 28.; 10 Nité Gávriel uo.; 11 Ocár kol Minhágé Jösurun 19:4.; 12 Sziách szárfé kodes 3. kötet 468. paragrafus végén; 13 Mágén Ávrahám 672. fejezet végén; 14 Lásd Párdész Eliezer, Chánuká 2. kötet 655–657. oldal; 15 Elef kátáv 396. paragrafus; 16 Imré Pinchász hásálém 1. kötet 49. oldal; 17 OC 308:45.; 18 Mágén Ávrahám uo. 72.; 19 Uo.; 20 SÁ RSZ uo. 83.; 21 Misná brurá uo. 158. a uo. 338:5. alapján; 22 Petách hádvir 4. kötet 338:4.; 23 Sévet hálévi responsum 9. kötet 78. fejezet; 24 Uo. 338:5.; 25 Chut sáni, Chánuká 304. oldal; 26 Lásd még Misná brurá 322:22.; Smirát sábát köhilchátá 16:33.; 27 CM 370:1–2.; 28 Uo. 207:13.; 29 Uo.; 30 Jábiá omer responsum 7. kötet CM 6. fejezet; 31 Uo. 370:3.; 32 Lásd még SÁ JD 162:1. RöMÁ; Nité Gávriél, Chánuká 51:3.; 33 Minhágé MáHáRIC hálévi 32. fejezet 16. lábjegyzet; 34 Toldot Smuél 29. oldal, lásd még Párdész Eliezer uo. 685–709. oldal.

  • Küldés emailben