A régi szokásról 1935-ben Landau Jiszráél Ávrahám Álter (meghalt 1942) edelényi rabbi azt fejtette ki1, hogy „teljesen rendben van, ha nem zsidó viszi a sóletet sábeszkor, ez a mindenki által követett szokás. Bár lehetne egyszerűen hideget enni, de a szombati örömökhöz tartozik a meleg étel, és ez így már micva-kérdés, ami a sábeszi étkezéshez tartozik”. „Sőt” – teszi hozzá – „aki nem szokott hideg ételhez, annak akár egészségre ártalmas is lehet azt ennie”.
Volt, ahol kiskorú gyerekek hozták el a sóletes tálakat, amikor nem tudtak erre nem-zsidót megkérni, ami újabb kérdéseket vetett fel, ám ebben nem volt konszenzus, volt, aki megengedte, volt, aki nem2.
A fent említett Landau rabbi a responsum könyvében3 Spárer Mose Dávid, a tállyai sakter történetét is rögzítette 1938-ban a sólet-rakás kapcsán. A sakter ugyanis a zsidó pék szomszédjába költözött, de a két udvart fal választotta el, átjárás csak az utcáról volt. Kérdés, hogy szabad-e a fal felett átadni a sóletet, hogy így ne kelljen nem-zsidót megkérni. A háláchá4 csak akkor engedi meg, hogy két lakás vagy ház között hozzanak-vigyenek, ha van éruv, annak meg az a feltétele, hogy legyen átjárási lehetőség (pl. lépcsőház vagy udvar, ami összeköti a lakásokat vagy a házakat). Landau rabbi megoldása az volt, hogy két széles, legalább négy lépcsős létrát tegyenek a fal két oldalára, így már készíthető lesz éruv5.
Rosenberg Jekutiél Jehuda (1885–1944) aranyosgyéresi rabbi azzal a Marosvásárhelyről érkező kérdéssel foglalkozott6, hogy csak zsidó péknél szabad-e leadni a sóletet, vagy nem-zsidónál is, ha a kóser pékség messzebb van. Mint írja, nem-zsidónál (sőt nem vallásos zsidónál is!) mesgiáchnak is jelen kell lennie, amikor leadják a sóletet, lezárnia kulccsal a helyiséget, és személyesen nyitni ki másnap, másképpen fennáll az elcserélés veszélye7. „De ha rám hallgatsz,” – teszi hozzá Rosenberg rabbi –, „akkor inkább a vallásos zsidó péknél rakod le, és ezért külön jutalmat fogsz kapni a megtett távolság miatt.”
Eltréflizett sóletek
A fent említett szerencsi rabbi arról értekezik máshol8, hogy „helyes-e az, amit sokan tesznek, hogy jutalomként a nem-zsidó hordár edényébe sóletet mernek – nem tréflizi-e el az edényt”. A háláchá ugyanis azt mondja9, hogy ha a kóser edényből nem kóser edénybe merünk ételt, és ez utóbbi meleg, akkor eltréflizi a kósert: a pára mintegy „összeköti” a két edényt, mintha érintkeztek volna. De mivel itt hideg edénybe öntik az ételt, ez nem probléma.
Azonban nem volt ritka, hogy a lezárt edényeket felnyitották, vagy a sóletes tálakat összekeverték. „Szombat délben jöttek a lábosokért, de a gondos felcímkézés ellenére is előfordult, hogy rácsodálkoztak a sábeszi asztalnál, hogyan került csülök a glattkóser füstölt libacomb helyére.”10
Így esett például Lengyelországban11, ahol Peszách sábeszén valaki chomecot talált a sóletes táljában. A kérdés az volt, vajon a többi fazekat is elhomecozták-e ezzel. Az ilyen problémák miatt Áron Rokéách (1880–1957) belzi rebbe, aki ’43-ban Magyarországra menekült Galíciából Budapestre, nagy harcot vívott a városában a sólethordás ellen, és meg is szüntette12 azt.
Nem ő volt az egyetlen, aki felhívta a figyelmet a szokás buktatóira. A ’30-as évek második felében Teitelbaum Joel szatmárnémeti rabbi (később rebbe) jiddis-német nyelvű felhívásban fordult a hívekhez13: „Több incidens volt a pékségnél, akár a tejes sütemények és a kenyér kapcsán, akár a »sólet-rakás kapcsán«. Sokan azt hiszik, hogy a probléma csak abban áll, hogy talán nem-zsidó sütötte. De meggyőződésem, hogy komoly bibliai tilalom áll fenn, ezért mindenkit megkérek, hogy akár pékárut vásárol, akár sóletet rak, az csak kóser pékséget használjon, vagy olyat, ahol mesgiách van, akinek írásos megbízása van a rabbinátustól”.
Máshol14 ugyanő azt is leírta, hogy az okozta a gondot, hogy vannak, akik nem kóser húst vagy zsírt használtak, mert nem tartják be a kóserság szabályait. „A sólet kapcsán a legjobb tanács, hogy elkerüljük a bukást ,az az, ha csinálnak egy fémdobozt, amit le lehet zárni, és úgy adjuk le a sóletet.” – zárta le a problémát 1935. hanuka 5. napján.
Az Egység magazin 103. számában további érdekességeket olvashat a sólet-stellen kapcsán.
Oberlander Báruch
1 Bét Jiszráél responsum 1. kötet 67. fejezet. Lásd még Ádné nöchoset responsum 1. kötet 75:1.; 2 Chidusé HáRIM responsum OC 3. fejezet; Erec Cvi responsum 75. fejezet; Jáákov Jiszráél Berger: Kol Jiszráél chávérim 1. kötet 37. oldal. Lásd még MáHáRáM Sik responsum OC 173. fejezet; Jehudá Jáále responsum OC 84. fejezet; 3 Uo. 76. fejezet; 4 OC 372:4.; 5 Uo. 8.; 6 Torát Jekutiél responsum, tánjáná, 27. fejezet. Lásd még más szempontból Divré Joél responsum OC 17. fejezet; 7 SÁ JD 118:1.; 8 Chélek Lévi responsum JD 33. fejezet; 9 SÁ JD 105:3. végén RöMÁ.; 10 Rubin Eszter: Teleki tér – delikatesz; 11 Jösuot málko responsum OC 41. fejezet; 12 Tél tálpijot – Belz 306. oldal 131. lábjegyzet.; 13 Igrot MáHáRIT 2. kötet 86. oldal; 14 Uo. 87. oldal.
