Cseréljünk micvát!
Mit tanít az álef betű a bűnbánat napjairól? – Oberlander Báruch ros hásánái tanítása
Ros Hásáná és Jom Kipur között tíz különleges nap áll a zsidó ember előtt – a tíz bűnbánó nap (ászeret jémei tesuvá), melynek célja nem más, mint visszakapcsolódni az Örökkévalóhoz. Oberlander Báruch rabbi e napok mély jelentéséről mesélt, egy tanító erejű chábád történeten keresztül.
Micvacsere – és ami mögötte van
Az első lubavicsi rebbe, az Álter Rebbe (Snéor Zálmán rabbi) egy alkalommal tanítót keresett fiának, Dovbernek. A kiszemelt fiatalemberhez így fordult:
„Nekem van egy micvám – tanítani a fiamat. Neked van egy micvád – ellátni a családodat. Cseréljünk micvát! Te tanítod az én fiamat, én pedig segítek eltartani a családodat.”
E pár mondatban benne van a zsidó életforma lényege: a micvák, azaz a vallási parancsolatok nemcsak szent kötelezettségek, hanem hidak is – emberek és Isten, ember és ember között.
Az álef betű titka
Amikor a tanító megkérdezte, mit is kell pontosan tanítani a fiúnak, a rebbe nem szabályokat kezdett sorolni, hanem egy betű formáján keresztül tanított – énekelve:
„Vegyük az álef betűt, az elsőt a héber ábécében. Van egy júd fent – ez az Isten. Egy júd lent – ez a zsidó ember. Közöttük egy vonal – ami összeköti őket. Ez az álef.”
Ez a kép egyszerre egyszerű és mély: az ember feladata nem más, mint összekötni magát az Örökkévalóval. A felső pont Isten, az alsó az ember – a micvák pedig a híd közöttük.
Fehér függöny, fehér takaró – fehér lélek
A rabbi felhívta a figyelmet a zsinagógák színváltozására is: ezekben a napokban a tóraszekrény függönye, a bima takarója fehér, mert a fehér a tisztaság, a megtisztulás színe.
Ez szimbolizálja a tesuvá lényegét: a bűntől való eltávolodást, a lelki tisztulást, az Istenhez való visszatérést.
Micvát Istennek – megélhetést cserébe
A rabbi párhuzamot vont az Alter Rebbe története és az ünnepi időszak között:
„Most is micvát cserélünk Istennel. Mi odaadjuk Neki a micvákat – Ő pedig megadja nekünk a megbocsátást, a megélhetést, az áldást az új évre.”
Ez a bűnbánat napjainak szelleme: minél több jót tenni, hogy méltóak legyünk az Élet Könyvébe való bepecsételésre.
Kapcsolatban lenni – nap mint nap
A zsidó ember mindennapi feladata, hogy a két júd – az Isten és az ember – között legyen a kapcsolat vonala. Nem elég tudni róla: élő, aktív kapcsolatot kell fenntartani, imával, tanulással, jócselekedettel.
„Ez a mi feladatunk ezekben a napokban – és az év minden napján: összekapcsolódni az Örökkévalóval, Istenfélelemmel és szeretettel.”
Áldás az élet könyvébe
Oberlander rabbi tanítását személyes áldással zárta, a zsidó hagyomány szép szokása szerint:
„Adja Isten, hogy legyél bepecsételve az élet könyvében.”
Ez az áldás az új év legszebb kívánsága: egy jó, egészséges, áldott év – micvákkal és Istennel összekötve.
