1980-ban megkeresett az Ausztráliában élő Yitzchok Dovid Groner rabbi és felajánlotta, hogy több, fiatal társammal együtt csatlakozzam a Melbourne-ben működő, házas férfiaknak fenntartott tanházhoz. […]
Nem ismertünk senkit Ausztráliában, sem a feleségem, sem én. Ő Franciaországban nőtt fel, én Angliában. Úgy éreztük, hogy a világ másik felére kell költöznünk. Ezért, amikor együtt ellátogattunk a Rebbéhez, hogy az áldását kérjük, a feleségem azt mondta, hogy boldogan lesz a Rebbe küldötte, de retteg attól, hogy magányosak leszünk.
A Rebbe válaszát örökre megjegyeztük: „Az az Isten, aki itt van, megtalálható Ausztráliában is és ott éppen olyan, mint itt”. Más szóval, ahogy az Örökkévaló velünk van a világnak ezen a felén, ugyanúgy velünk lesz majd a másik felén is. Ez a gondolat megnyugtatta a feleségemet. Éppen ilyen biztatásra számítottunk a Rebbétől.
A Rebbe tett még egy fontos megjegyzést. Felhívta a figyelmünket arra, hogy eredetileg mindkettőnk családja Oroszországból érkezett és Ausztráliában igen sok orosz zsidó él. Az a küldetésünk, hogy megmutassuk nekik, milyen egy igazi hászid otthon és példaként szolgáljunk a számukra. Mivel azonos háttérből érkezünk, jobban odafigyelnek majd ránk. Ez így is történt. Mindig is az orosz zsidók érezték magukat a legközelebb hozzánk és igazi otthonra leltek nálunk.
1986-ban a Rebbe útjára indította a Chábád-mozgalom által kínált programok megsokszorozását célzó kampányát. Azt kérte, hogy vonjunk be minél több gyermeket és idős embert a közösségbe, és alapítsunk zsidó központokat minden olyan helyen, ahol zsidók élnek. Ezt hanuka végén jelentette be, és már tévét hó 10-re részletes jelentést várt el a küldötteitől. Azaz mindössze egy hetünk volt felkészülni!
Abban az időben Melbourne-ben működött egy jesiva és egy zsinagóga, de a külvárosokban nem volt Chábád-jelenlét. Így szóltam tehát a kollégáimhoz: „Bentleigh-ben, innen néhány percre rengeteg zsidó él, de semmilyen zsidó intézményük sem szolgálja őket. Alapítsunk ott Chábád-központot”.
Ebben megegyeztünk, ám arról fogalmunk sem volt, hogy miként kezdjünk neki a munkának. […] végül egy házat vásároltunk, bár azt még nem tudtuk, hogy miként fogjuk működtetni. Igyekeztük minél hamarabb nyélbe ütni az üzletet, így tévét 10-re már jelenthettük a Rebbének, hogy a miénk a ház. A Rebbe válaszlevelében megáldott minket és csatolt egy száz dollárról szóló csekket.
Ez volt az első olyan Chábád-központ Ausztráliában, mely olyan közösségben épült, ahol korábban még semmilyen zsidó intézmény sem működött. A központ népszerűsége olyan meredeken emelkedett, hogy hamarosan egy sokkal tágasabb épületbe költöztettük át. Ráadásul a mi példánkat követve számtalan újabb lubavicsi intézményt alapítottak szerte az országban.
A Rebbe kezdeményezésének köszönhetően az elmúlt harminc évben több tucat Chábád-központ nyílt Ausztrália minden vidékén, olyan településeken is, ahol korábban semmilyen zsidó intézmény sem működött.
Mendel Raskin rabbi
