Apám, Shlomo Perrin Londonban dolgozó szűcsmester volt és egy olyan családból származott, amely generációk óta szoros kapcsolatban állt a lubavicsi mozgalommal. Egy alkalommal, amikor az Egyesült Államokban járt, találkozott a Rebbével és hűséges követője lett, ahogyan később én is. A történetek, amelyeket itt el szeretnék mesélni, a Rebbe bölcs tanácsairól szólnak, amelyeket apámnak és nekem adott az évek során, különböző üzleti vállalkozásaink kapcsán.
1956-ban apám értesült arról, hogy a Shell cég fel akar vásárolni egy másik olajvállalatot, a Canadian Devoniant. Biztos volt benne, hogy amennyiben ez megvalósul, akkor a kanadai cég részvényeinek árfolyama az egekbe szökik. Apám úgy gondolta, hogy gyors részvényvásárlással igen nagy vagyonra tehetne szert. Az ebből származó bevételből egy új Chábád lányiskolát szeretett volna finanszírozni. Annyira lelkes volt az ötlettől, hogy még a házát is hajlandó lett volna elzálogosítani, hogy megvásárolja a kanadai részvényeket. Mielőtt azonban bármit tett volna, levelet írt a Rebbének és megkérdezte, hogy mennyi pénzt fektessen be. A Rebbe azt válaszolta, hogy nem bízik a tőzsdében és azt tanácsolta apámnak, hogy semmiképpen se foglalkozzon ezzel az üggyel. Elmagyarázta, hogy egy üzletembernek nincs befolyása a részvényárfolyamok ingadozására, és az efféle befektetések nagyon kockázatosak. Majd hozzátette: „Ha leckét akar kapni e téren, vegyen részvényt, de mindössze ezer font értékben”.
Apám kíváncsi volt, mit ért a Rebbe azon, hogy „leckét kapni”, ezért ezer fontért részvényeket vett, majd figyelemmel kísérte a Financial Times-ban, hogy mi történik a részvényeivel.
Végül úgy esett, hogy az 1956-os szuezi válság miatt a Shell nem vásárolta fel a kanadai céget, így annak részvényei zuhanni kezdtek. Rövid időn belül apám ezer fontos befektetése mindössze kétszázötven fontot ért.
Apám ekkor újra megkérdezte a Rebbét, hogy mit tegyen. A Rebbe azt mondta: „Várjon, amíg ötszázra visszamegy, és akkor adja el.” Apám így is tett. Ötszáz fontnál eladta a papírokat, vagyis csak a befektetése felét veszítette el. Nem sokkal később az egész vállalat összeomlott.
Egy másik alkalommal egy kubai jó barát kereste meg apámat egy rendkívül ígéretes üzleti ajánlattal. Apám átnézette az befektetési lehetőséget a könyvelőivel, akik kiválónak minősítették azt. Ő azonban addig nem akart továbblépni, amíg a Rebbe áldását nem kapta meg. Amikor azonban írt a Rebbének, a következő választ kapta: „Semmilyen körülmények között se legyen dolga ezzel.” Apám ezért közölte az illetővel, hogy nem tudja folytatni a tárgyalásokat.
A sógorom viszont nagyon lelkes volt az üzlet iránt és mélységesen csalódott a Rebbe reakciójában, ezért New Yorkba repült, hogy személyesen magyarázza el neki a részleteket. A Rebbe azonban csak megismételte: „Ne legyen dolguk ezzel.” A sógorom csalódott volt, de elfogadta a Rebbe szavát. Két héttel később a kubai férfi holtan esett össze az utcán. Ha pénzt fektettünk volna a vállalkozásába, mindent elveszítettünk volna.
Folytatása következik!
Bernard Perrin
