1966-ban alapítottam családot Jeruzsálemben. Évek teltek el, de nem született gyermekünk. Számos szakértőhöz elmentünk, de egyikük sem gondolta, hogy valaha gyermekünk születik.
Bár nem vagyok lubavicsi hászid, évekig egy Chábád zsinagógában imádkoztam, ahol megismerkedtem a hászid filozófiával. 1973-ban levelet írtam a Rebbének, áldását kértem, hogy gyermekünk szülessen. Válaszában azt írta, hogy az előző rebbe sírjánál fog imádkozni értünk. Emellett azt javasolta, hogy ellenőriztessük le a mezuzáinkat és a tfilinemet, hogy „minden az előírásoknak megfelelő legyen”. Az utóiratban a következő megjegyzést tette: „Mivel a gyermekáldás elmaradása gyakran a családi tisztaság törvényei pontatlan betartásának a következménye, illetve mivel a tudatlanság vezet az előírások elhanyagolásához, beszéljék át ezt a témát egy hozzáértő rabbival, hogy a lehető legtökéletesebben tarthassák be ezt a parancsolatot”.
További évek teltek el gyermekáldás nélkül, de nem adtuk fel a reményt. Sok történetet hallottunk a Rebbe áldásainak hatékonyságáról, ezért elhatároztuk, hogy személyesen találkozunk vele. 1981 telén érkeztünk meg New Yorkba, 15 évvel az esküvőnk után. A kijelölt napon éjjel egyig várakoztunk, mire beléphettünk hozzá. Nagy izgalom fogott el, amikor megpillantottam a Rebbét.
Amikor megkérdezte, hogy vannak-e gyerekeink, rögtön mondtam, hogy éppen ez ügyben jöttünk el hozzá. Megmutattam neki a szakvéleményeket, melyeket a Rebbe tüzetesen átolvasott. Végül megszólalt: „Nem az orvosok irányítják a világot. Nem ők Isten. Isten segítségével minden rendben lesz”. Ezután megáldott minket, hogy jó hírekkel szolgálhassunk, majd megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Amikor azt feleltem, hogy tfilineket készítek, sok sikert kívánt.
Három hónappal később a feleségem teherbe esett. Istennek hála minden jól sikerült. A szülés után közvetlenül tájékoztattam a Rebbét, hogy lányunk született. Groner rabbi később elmondta, hogy a Rebbe nagyon örült, hogy azonnal megosztottuk vele a jó hírt. „Két fiókom van. Az egyik tele van problémákkal, a másik, melyet a jó híreknek tartok fenn, üres” – jegyezte meg, majd további áldásokat küldött titkárán keresztül.
Egy év elteltével ismét gyermekünk született. A közösség tagjai úgy nevezték, hogy a „Rebbe fia”. Mindenki tudta, hogy a Rebbe áldása nyomán született.
Azt akartam, hogy ő is találkozzon a Rebbével, ezért 1992-ben New Yorkba utaztunk. Nyolcéves volt akkor, de a mai napig jól emlékszik az utazásra. A Rebbe akkor már nem fogadott látogatókat, vasárnaponként lehetett vele találkozni, amikor egydolláros bankjegyeket és áldásokat osztogatott. Amikor megérkeztünk, több ezer embert láttunk sorban állni. Egy idő múlva sorra kerültünk. A Rebbe átadott egy dollárt a fiamnak, majd rám nézett és felismert. Rám mosolygott és megáldott.
Ez volt az utolsó alkalom, amikor a Rebbe dollárokat osztogatott. A következő nap szívrohamot kapott, miközben az apósa sírjánál imádkozott.
Istennek hála, a Rebbe áldása soha nem vesztett erejéből. Ma már unokáink vannak és biztos vagyok benne, hogy ez is az ő áldásainak köszönhető.
Jicchák Léjb Rosenzweig rabbi
