1954 óta szolgálok a Rebbe kül­döttjeként Bostonban. Ott találkoztam Yosef Ber So­lo­veit­chik rabbival és tőle hallottam az alábbi történetet.

Soloveitchik rabbi hosszú ideig állt a RIETS, azaz a Yeshiva University rabbinikus tanszékének élén. A múlt század húszas és harmincas éveiben a Berlini Egyetemen tanult, ahogy a Rebbe is. 1932-ben vándorolt az Egyesült Államokba, és Bostonban telepedett le. Sokat foglalkozott a bostoni zsidó közösség ügyeivel, még akkor is, amikor már a Yeshiva Universityn tanított New Yorkban, ezért 1983-ban meghívtam a bostoni Chábád-központ egyik rendezvényére.

Abban az évben indította el a Rebbe azt a kampányát, mellyel arra ösztönözte a zsidó közösségeket, hogy összefogással tóratekercseket írassanak. Az általam vezetett Achei Temimim jesiva is jelentkezett a programra. Igyekeztem minél szélesebb körben meghirdetni a kezdeményezést, hogy minél többen vásároljanak betűt maguknak az új tekercsben. Miután elkészült a Tóra, nagy ünnepséget szerveztünk. Lefoglaltam a város legnagyobb szállodájának rendezvénytermét és még a sajtót is meghívtuk a jeles eseményre. Azt reméltem, hogy Soloveitchik rabbi is eljön majd, ezért a jesivavezető, Chaim Wolosow rabbi társaságában személyesen kerestem őt fel. A találkozó során lehetősé­gem nyílt a Rebbével töltött ber­lini éveiről kérdezgetnem.

„Hadd mondjak önnek valamit. A lubavicsi hászidok azt hiszik, hogy ismerik a Rebbéjüket, mert az ő tóramagyarázatait hallgatják, és látják, hogy milyen nagy ember. De akármennyire is azt hiszik, hogy ismerik őt, valójában mégsem. Berlinben rejtett módon nyilvánult meg, ahogy ma is. A valódi nagyságát Berlinben is titkolta, és most is azt teszi. A hászidok úgy vélik, hogy ismerik őt, pedig még annál is sokkal nagyobb ember, mint amit gondolnak róla” – mondta. Soloveitchik rabbiról tudni kell, hogy sohasem túlzott és sohasem ragadták el az érzelmei. Mindig nyugodtan beszélt és egyértelműen fogalmazott, tehát az, amit a Rebbéről mondott, az őszinte véleménye volt.

Soloveitchik rabbi ezután a Berlinben tanuló fiatal Rebbéről mesélt, akiről senki sem gondolta volna, hogy húsz évvel később a Chábád mozgalom élére áll. „Csak egy dolog foglalkoztatta, a Tóra. Emellett rendkívüli módon ügyelt arra, hogy minden egyes nap megmártózzon a mikvében. Valahogy megszerezte a mikve épületének a kulcsát, így minden reggel meg tudott merülni. Berlinben ez igen különös dolog volt, mert senki sem követte ezt a szokást” – mondta Soloveitchik rabbi. „Akárhová ment, mindig volt nála valamilyen, Tórával foglalkozó könyv. Még a tanórák alatt is, amikor egy professzor tartott előadást, időnként elővette a könyvét és tanulni kezdett. Egyszer valamelyik előadó észrevette, hogy mit csinál, és jól meg akarta leckéztetni mindenki előtt. ‚Schneerson, megismételné, amit mondtam?’ – kérdezte. A Rebbe erre felállt, és szóról szóra megismételte az elhangzottakat. Ettől kezdve a professzor többé sohasem zavarta meg” – tette hozzá.

Soloveitchik rabbi ezután egy újabb nagyszerű történetet mesélt el, mely Purimkor esett meg. Az ünnepi lakoma után a Rebbe kiment a diákok közé, felállt egy székre és elkezdett Purim jelentőségéről magyarázni. Nyilván a nagy számban jelen lévő zsidó hallgatókat akarta megszólítani és megismertetni velük Purim történetét és az aktuális parancsolatokat. Berlinben azonban nem így működnek a dolgok. Ott mindent alaposan szabályoznak. Ha valaki nyilvános beszédet akar tartani, ahhoz engedélyre van szüksége. A rendőrség tehát kiszállt és letartóztatta a szék tetejéről szónokló Rebbét. Mivel tudták, hogy ismerem, a rendőrség engem kért meg, hogy kezeskedjem érte. Bementem a kapitányságra és elmagyaráztam, hogy a Rebbe csak egy zsidó ünnepet, a Purimot ünnepelte, és semmilyen ártó szándéka nem volt.

A rendőrök elfogadták a magyarázatomat és elengedték a Rebbét. Ahogy kiléptünk az ajtón, azt mondtam a Rebbének, aki akkor még nem volt Rebbe, a közösséget az apósa vezette: „Tudod, hogy egy nap Rebbe leszel… Az Álter Rebbe [a Chábád mozgalom megalapítója] ült börtönben. Az apósod ült börtönben. Most már te is ültél börtönben. Mi ez, ha nem jel?”

Solveitchik rabbi végül nem tudott jelen lenni az ünnepségünkön, de a történeteit sohasem felejtem el.

Chaim Ciment rabbi

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 41. szám – 2022. június 16.