Az ’50-es évek elején egy csoport lánnyal mentem a Rebbéhez a Ha­dassza Ifjúsági Egylet szerve­zé­sében. Abban az időben a Ha­dassza egy nagyon népszerű női cso­port volt, s ezen belül volt egy ki­sebb csoport tinédzsereknek. Én is a csoport tagja voltam, s bár nem voltam sokkal idősebb a többi lánynál, akik a csoportban voltak, friss házasként én irá­nyítottam őket Worcesterben. A csoport tagjai gyakran jöttek a házunkhoz, ahol többek között együtt tanultunk a judaizmusról. En­nek a tanításnak volt a része, hogy sokat meséltem nekik a Reb­béről, minek hatására egy idő után annyira érdeklődők lettek, hogy személyesen is akartak ve­le találkozni, élőben is hallani a szavait. Így egy ponton elhatá­roz­tuk, hogy felkerekedünk, és meglátogatjuk a Rebbét. Az egyik lány anyja is eljött velünk kísérőnek. A lányt Estelle Green­bergnek hívták, s az anyja mondta neki, hogy ő is találkozni szeretne a Rebbével, és mindenképp el akar kísérni minket.

Mikor odaértünk, meg kellett állapítanunk, hogy az ilyen lá­togató idő hatalmas esemény. Több ifjúsági csoport is ott volt ve­lünk egy időben. Mikor a napi prog­ramban a Rebbe tartott egy kis szünetet a beszédei, tanításai kö­zött, Mrs. Greenberg kért egy sze­mélyes meghallgatást tőle. At­tól a pillanattól kezdve, hogy be­lépett a Rebbe szobájába, addig, míg ki nem jött, nem kevés idő telt el. Mikor végeztek, a Reb­be titkára, Hodakov Rabbi jött hozzám, és mondta, hogy a Reb­be velem is szeretne beszélni. Nagyon csodálkoztam, hogy en­gem is behívott, nem értettem, hogy miért akar külön, velem beszélni. Mikor beléptem, a Reb­be széles mosollyal üdvözölt, és mondta: „Mrs. Greenberg jött hoz­zám, és az áldásomat kérte a lá­nyára, hogy találjon magához va­ló férjet, de mikor áldásomat ad­tam rá, nem akart hinni nekem.” Majd hozzátette: „Találj fér­jet a lánya számára, s ha az si­kerül, a nővérednek is fogsz ta­lálni.”

Ugyanis abban az időben több­ször is azzal zargattam a Reb­bét, adja áldását a nővérem­re, hogy találjon egy magához va­ló férjet, de az igazság az, hogy a testvérem annyira válogatós volt, hogy senki nem felelt meg az ízlésének. Így mikor ismétel­ten a Rebbe áldását kértem a nő­vérem házasodására, csak annyit mondott: „találj férjet Mrs. Greenberg lányának, és meg fogod találni a jó férjet a nő­vérednek is.” „Rendben, de ho­gyan találjak:” – kérdeztem. „Ta­lán épp Worcesterben vagy a kör­nyékén fogsz rábukkanni” – fe­lelte a Rebbe.

Mikor kijöttem a szobából, Estelle, és édesanyja, Mrs. Green­berg álltak az ajtóban, aki megle­he­tősen szigorúan méregetett. Az áldását kérte a Rebbétől, amit meg is kapott, így most várta az ered­ményt: mikor talál valaki jó fér­jet a lányának. Csodálatos asszony volt, ő valóban hitt a Rebbe ere­jében, hogy tud segíteni a lányának. Így ennek megfelelően szi­gorúan állt az ajtóban, s várta, hogy felfedezzék a jövendőbeli ve­jét. Az első dolgom volt mikor visszatértem Worcesterbe, hogy el­menjek a férjem jesivájába kö­rül­nézni. Hirtelen megláttam egy fiatalembert, s rájöttem: ő az, megtaláltam Estella férjét. A fiatalember, egy bizonyos Wine­ber­ger az egyik osztályt tanítot­ta, s a közeli Clinton nevű települé­sen volt rabbi. S akkor hirtelen bevillantak a Rebbe szavai: „Ta­lán épp Worcesterben vagy a kör­nyékén fogsz rábukkanni.” Így megértettem: megtaláltam a meg­felelő embert! Alig bírtam ki­várni az órák közti szünetet, hogy odarohanjak hozzá és mond­jam: „Wineberger rabbi, van egy lány a számodra!” S elkezdtem extázisban áradozni és mesélni Estelláról, valamint sür­get­ni: „Gyorsan hívd fel, hívd el hogy találkozzatok, siess, ő a neked való lány!”

És ő hitt nekem. Felírta a nevét és a telefonszámát. Este felhívta és elkezdtek randevúzni. Na­gyon gyorsan megkedvelték egy­mást, s jud-tet Kiszlévre (Kisz­lév hó 19. a haszidizmus újéve – a szerk.), mikor a Rebbét men­tek meglátogatni már jegyben jártak. Nem is győztem ne­kik mondani, hogy a Rebbe miatt ismertettem össze őket. Ő mondta, hogy Worcester közelé­ben fogunk rábukkanni Estelle fér­jére. Ők meg csak úsztak a bol­dogságban. Mikor elkísértem őket a Rebbéhez, s rajtam volt a sor, kérdeztem a Rebbét: „Most hogy találtam férjet Estelle-nek, mi lesz a nővéremmel?” Mire a Rebbe mosolyogva válaszolta: „Ő is rövidesen megtalálja a párját.” Nem sokkal ez után a nő­vérem találkozott egy férfival. A ké­sőbbi férjével.

Rachel Fogelman

Megjelent: Gut Sábesz 18. évfolyam 22. szám – 2016. február 11.