Amikor hároméves voltam, az or­vosok közölték a szüleimmel, hogy az egyik szívbillen­tyűm sé­rült és idővel majd mű­téti beavat­ko­zásra lesz szük­ségem. Ezzel együtt egészsé­ge­sen nőttem fel, húszéves ko­romban férjhez mentem és két gyermeknek adtam éle­tet.

1983-ban a férjemmel, Moshe Moscowitz rabbival Izraelből Chicagóba költöztünk, mert mindketten ott kaptunk tanári állást. Ott jelentkeztek először egészségügyi problémáim. Dr. Ira Weiss, a Rebbe kardiológusa kezelt, aki a tesztek után azt tanácsolta, hogy azonnal műttessem meg a szívbillentyűmet. Huszonhárom éves korban egy ekkora beavatkozás rendkívül ijesztő. Az különösen elkeserített, hogy egy ilyen műtét után már nem lehet újabb gyermeket vállalni, én pedig mindenképpen népes családot szerettem volna. A következővel fordultam Dr. Weisshez: „A Rebbe áldása nélkül nem egyezem bele az operációba. Bármit mond a Rebbe, elfogadom”. Nem sokkal később az orvos meghozta a választ: „A Rebbe azt mondta, hogy ne legyen műtét és a gyógyszeres kezelést javasolta”.

Mivel a rossz szívbillentyű miatt megnőtt a szívroham kockázata, Dr. Weiss vérhígítót írt fel. Azonban, ha valaki ezt a gyógyszert szedi, szigorúan tilos teherbe esnie, mert a hatóanyag károsítja a magzatot. Ráadásul egy mellékhatása miatt vérző fekélyek keletkeztek rajtam és többször szorultam kórházi kezelésre. Dr. Weiss elmondta, hogy a Rebbe többször érdeklődött a hogylétem felől és alaposan átbeszélték az eredményeimet.

Egy év elteltével az orvos úgy döntött, hogy abbahagyhatom a vérhígító szedését. Kezdtem jobban érezni magam és felvetettem a terhesség ötletét. Dr. Weiss ellenezte, de megígérte, hogy kikéri a Rebbe tanácsát.

Azt a választ kaptuk, hogy tanácskozzunk egy zsidó jogi szakértővel. Hershel Shusterman rabbihoz fordultunk, aki úgy döntött, hogy a Rebbe aggodalmát figyelembe véve mindent meg kell tennem, hogy ne essek teherbe. Én azonban nem adtam fel és még jó néhány orvost felkerestem az ügyben, de mindannyian a terhesség ellen foglaltak állást. Úgy éreztem, hogy kifutok az időből, mert korábban azt javasolták az orvosok, hogy harmincéves korom előtt szüljek. Felkerestem hát Dr. Weisst és megkértem, hogy kérje a Rebbe áldását, hogy születhessen még egy gyermekem.

Ő a következőt mondta: „Ismerek egy világhírű kardiológust, Dr. Rolf Gunnart. Ha ő belegyezik a terhességbe, akkor felkeresem a Rebbét az ügyben”.

Négy hónapot vártunk, hogy találkozhassunk Dr. Gunnarral. Ő azt mondta, hogy szerinte nem lesz gond a terhességgel, de folyamatos ellenőrzés alatt kell majd állnom. Hihetetlen boldogság öntött el és azonnal felhívtam Dr. Weisst: „Megkaptuk az engedélyt. Kérem, mondja el a Rebbének”. Nem sokkal később visszahívott: „Leah, a Rebbe szélesen elmosolyodott és azt mondta: »Halljunk jó híreket! Annyira vágynak egy fiúra«.”

Néhány hónappal később, 1988 februárjában, három nappal Chaya Mushka rebecen elhunyta után, Dr. Weiss elment megvizsgálni a Rebbét. A vizsgálat közben hirtelen megszólalt a Rebbe: „Van valami hír Moscowitz asszonyról?”.

Az orvos azt mondta, hogy nem tudja. Az az igazság, hogy mi sem tudtuk! Csak pár nappal később derült ki, hogy terhes vagyok!

Amikor megszületett a fiunk, Menachem Mendel, a Reb­be szavai csengtek a fülünkben: „Annyira vágynak egy fiúra”.

Öt hónappal később nehézségeim támadtak a szoptatással, annyit kellett a kórházba szaladgálnom a különböző vizsgálatokra. Emlékszem, egyszer gyertyagyújtás után a Rebbe fotójára néztem és könnyek között azt mondtam: „Kérem, segítsen, annyira szeretném még szoptatni a fiamat”. Ekkor kopogást hallottam. Dr. Weiss volt az, aki tőlünk nyolc kilométerre lakott. „Voltam ma a Rebbénél. Azt kérdezte, hogy szoptatja-e még a gyermeket. Azt üzente, hogy a gyermek egészsége szempontjából fontos, hogy legalább tizenkét hónapig szopjon. Sajnos elhúzódott egy vizsgálat, ezért tudom csak most közölni ezt. Mivel a szombat bejövetele után tudtam csak elszabadulni a kórházból, gondoltam, beugrom szólni hazafelé menet”. El sem akartam hinni, ami történt. Épphogy csak megosztottam az aggodalmamat a Rebbével, máris megjött az üzenete és az áldása. Isten segítségével még sokáig tudtam szoptatni a fiamat.

Sok évvel a Rebbe halála után, Menachem Mendel fiunk bár micva ünnepségén, Dr. Weiss különleges beszédet mondott: „Elnézésüket kérem, elfelejtettem átadni a Rebbe dollárját, amit önöknek szánt. Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor Menachem Mendel születéséről tájékoztattam a Rebbét, egy egydollárost küldött, ami ezidáig nálam volt”. Mindenki könnyezett a teremben. Éreztük a Rebbe jelenlétét.

Lea Moscowitz

Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 4. szám – 2022. október 20.