A családom kapcsolata a Rebbével 1971-ben kezdődött, amikor apám, Cvi Caspi az izraeli külügyi szolgálatnál dolgozott New Yorkban és Zálmán Sázár államelnök az Egyesült Államokba látogatott. Sázár Oroszországban született, lubavicsi hászid családban, ezért sze­rette volna meglátogatni a Rebbét. Apám feladata volt meg­szervezni a találkozót. Akkor már tízéves voltam, így jól emlékszem az eseményekre. A találkozó előtt Sázár a következőt mondta apámnak: „Tudja, a protokoll azt írja elő, hogy ha egy ország vezetője egy másik országba utazik, akkor először a vendéglátó állam vezetőjével találkozik. Én a mi vezetőnket megyek meglátogatni, ezért találkozom először a Rebbével”. Ezt követően szoros kapcsolat alakult ki apám és a Rebbe között. Sokszor találkoztak és nagyon intenzív megbeszéléseket tartottak, gyakran késő éjszakáig.

1971-ben, Szimchát Torá ünnepén a Rebbe számos izraeli diplomatát és magas rangú tisztviselőt invitált a Chábád mozgalom központjába, az ünnepi táncra. Apám örömmel vállalta az esemény megszervezését, és persze engem is magával vitt. Jól emlékszem a hatalmas tömegre, zajra és tülekedésre, a fekete kalapok hullámzó tengerére. Azután hirtelen teljes csend lett. Akár egy tűt is le lehetett volna ejteni. Egyszer csak megnyílt a tömeg, mint egykor a Vörös-tenger, hogy utat engedjenek az érkező Rebbének. Ámulattal néztem ezt a különleges jelenséget. Akkor értettem meg, hogy mit jelent a rebbe és a hászidok közötti kapcsolat a lubavicsi közösségben.

Az ünnepség egy pontján bemutattak a Rebbének, aki megkért, hogy én énekeljem elő a körtáncokhoz tartozó egyik verset. Még emlékszem, melyiket kaptam: „Az Örökkévaló uralkodott, az Örökkévaló uralkodik, az Örökkévaló örökkön-örökké fog uralkodni”. Ezt követően a Rebbe gratulált és hozzátette: „Nem tudtam, hogy sikerül-e, ezért adtam neked egy könnyű verset”. Ez volt az első találkozásom a Rebbével.

A következő évben a Rebbe ismét meghívta a diplomatákat az ünnepre, én pedig már tudtam, hogy mire számíthatok. A Rebbe újra megtisztelt az egyik vers hangos felolvasásával: „Tartson az Örökkévaló dicsősége örökké, találjon az Örökkévaló örömöt teremtményeiben”. Miután befejeztem, a Rebbe így szólt: „Emlékszem, hogy tavaly milyen ügyes voltál, ezért most egy nehezebb verset adtam neked”.

Ezután egy fél évvel ismét ellátogattunk a Rebbéhez, mert lejárt apám hároméves megbízatása, és készültünk a hazaköltözésre. Akkor már 12 éves voltam, és apám szeretett volna egy áldást kapni tőle a közelgő bár micvámra. Csak mi voltunk nála az irodájában. A Rebbe megkérdezte, hogy mivel készülök a nagy napra. Elmondtam, hogy Mózes II. könyvének első hetiszakaszát, a Smotot gyakorlom, mert én szeretném felolvasni a Tórából. A Rebbe erre így felelt: „Ó, a Smot hetiszakasz. Az egy nagyon fontos tórai szakasz. A száműzetéssel kezdődik, de rögtön a megváltás reménye is megjelenik benne. Beszél Mózes mesterünkről és arról is, hogy a zsidók Istenhez fordultak, ő pedig meghallotta az imájukat. Így kezdődött el az a folyamat, mely végül a rabszolgaságból való szabaduláshoz, egy egyiptomi kivonuláshoz és a Szináj-hegyi tóraadáshoz vezetett”.

A Rebbe jiddissel kevert héberül beszélt hozzám, így nem értettem minden szavát. A találkozó végén a Rebbe megrázta a kezemet és megáldott: „Legyél áldott és sikeres” – mondta héberül. „Legyél egészséges és erős” – tette hozzá jiddisül. Megkérdeztem apámat, hogy miért kívánt nekem egészséget a Rebbe, amikor egyáltalán nem voltam beteg. A Rebbe meghallotta ezt, ezért hozzátette: „Szilárd egészséggel áldalak meg”.

Közel negyven évvel később már értem, hogy mit értett ezalatt a Rebbe. Egy idő múlva gerincproblémáim lettek és a végén lebénultam. Nem tudtam talpra állni és kerekesszékbe kényszerültem. Végül rátaláltam egy amerikai kórházra, ahol egy új gyógymódot alkalmaztak. A segítségükkel sikerült újra lábra állnom. Az utókezelés során a gyógytornászom elvitt egy kosárlabdapályára. Még nehezen mozogtam és fájdalmaim voltak, de a gyógytornász nem kímélt, és folyamatosan dobálta nekem a labdákat. Sikerült elkapnom őket, ami óriási eredménynek számított. Ettől nagyon meghatódtam és átjárt a remegés. A Rebbe kedves és megértő arcát láttam magam előtt és visszaemlékeztem a szavaira: „Legyél egészséges és erős … Szilárd egészséggel áldalak meg”.

Istennek hála, teljesen felépültem és visszatérhettem Izraelbe. Így teljesedett be rajtam a Rebbe áldása.

Chánán Caspi

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 22. szám – 2022. február 3.