Az én történetem 1914-ben kezdődik, amikor a nagyapám, Gershon Katzman rabbi Fehéroroszországból az Egyesült Államokba érkezett orvosi kezelésre. Időközben azonban kitört az első világháború, és ő Amerikában ragadt. San Franciscóban egy kis ortodox közösség rabbija lett. Szeretett volna hazatérni, ám erre nem került sor. A háború után kitört a bolsevik forradalom és az is tíz évébe telt, hogy ki tudja hozatni a családját, köztük édesanyámat, édesapámat, a nővéreimet és engem.

Apám, Yaakov Karasick rabbi, Barbojszkból származott, ahol jelentős Chábád közösség működött, s így számos lubavicsi szokást tartott, bár más hászidokkal nem tudott érintkezni, amíg San Franciscóban éltünk. Maga a Karasick név is gyakori volt a hászidok között. A bár micvám után a Yeshiva University keretein belül működő Rabbeinu Yitzchok Elchonon jesivába iratkoztam be, ahol a híres Yosef Ber Soloveitchik rabbi tanítványa lehettem és a rabbidiplomámat is tőle kaptam meg 1945-ben, 23 éves koromban.

Egy évvel később, az esküvőm napján nagyapám úgy döntött, hogy egy különleges és szent embertől kell áldást kapnom. Bár nem volt hászid, mégis az előző lubavicsi rebbére esett a választása. A rebbe akkor már nagyon beteg volt, mert rengeteget szenvedett a szovjet börtönökben, mielőtt Amerikába emigrált. Kerekesszékben ült és a beszéd is nehezére esett. Nagy fájdalmai voltak és három évvel később elhunyt. Ezzel együtt fogadott minket és az áldását adta. Életem során megannyi áldásban részesültem különböző nagy rabbiktól és kabalistáktól, de hiszem, hogy az előző lubavicsi rebbe áldása gyakorolta a legnagyobb hatást a sorsomra.

Miután megházasodtam, egy montreali zsinagógában lettem rabbi. Néhány évvel később azonban vissza kellett térnem New Yorkba, hogy apám óraüzletében segédkezzek. Nem szívesen hagytam ott a rabbihivatalt, ezért önkéntes munkát vállaltam az Orthodox Union szervezetben. Eleinte az adománygyűjtő rendezvényeket szerveztem, később tisztségviselő lettem, majd 1966-ban megválasztottak elnöknek.

Ebben az időben nagyon közel kerültem Soloveitchik rabbihoz. Egyszer elmondta, hogy kisgyermek korában egy tanítója a Tánját, a Chábád filozófia alapkönyvét tanulta vele, és azóta nagy megbecsüléssel tekint a lubavicsi mozgalomra. Berlini egyetemi tanulmányai alatt pedig barátságot kötött Menachem Mendel Schneersohn rabbival, a későbbi lubavicsi rebbével. Én nem éreztem magam közel a Chábádhoz, meg is lepődtem, amikor elnökké választásom után egy évvel üzenetet kaptam, hogy a Rebbe látni kíván.

A Rebbe nagy örömmel üdvözölt. Így kezdte a beszélgetést: „Karasick – ez egy lubavicsi név!” Elmeséltem a családom történetét és a Soloveitchik rabbival kialakított közeli kapcsolatomat. Miután ezzel végeztem, így szólt: „Ön az Orthodox Union elnöke, beszéljen tehát a szervezetről”.

Elmondtam, hogy szeretném kibővíteni az Orthodox Union tevékenységét, hogy minél több közösséget tudjunk támogatni szerte a világon. Éppen ez ügyben szerveztem akkor egy konferenciát, melynek kapcsán kedvezőtlen híresztelések láttak napvilágot egy sor félretájékoztatás miatt.

Ez volt az, amiért a Rebbe látni kívánt. Elmondtam neki is, hogy amit hallott, abból egy szó sem igaz. Elfogadta a magyarázatomat. A konferencia végül nagy sikerrel zajlott le Jeruzsálemben, több mint negyven ország és háromezer küldött részvételével.

A találkozó során éltem a lehetőséggel, hogy egy személyes kérdést is feltegyek a Rebbének. „Imádkozás közben gyakran elkalandozik a figyelmem, amikor a Főima közepére érek. Mit tanácsol, mit tegyek ez ellen? – kérdeztem.

„Sokan küzdenek ezzel a problémával. Segíthet, ha az ima egyetlen áldására összpontosít. Válasszon ki egy áldást, és amikor az kerül sorra, koncentráljon annak minden egyes szavá­ra, amíg teljesen a magáénak nem tudja. Miután ez sikerült, térjen rá a következő áldásra. Tegyen ugyanígy a parancsolatokkal is” – szólt a Rebbe válasza.

A mai napig követem a Rebbe tanácsát és másoknak is továbbadom. Mindenki nagyra értékeli ezt a módszert, mert a Főimát napjában háromszor elismételjük, tehát könnyedén puszta rutinná silányulhat. A Rebbe nagyszerű tanácsa éppen ezt segít elkerülni.

Joseph Karasick

Megjelent: Gut Sábesz 22. évfolyam 50. szám – 2020. szeptember 11.