Hároméves koromban lezuhantam egy lépcsőn és alaposan megütöttem magam. Az esés következtében sérült a hallásom is, hallókészüléket kellett viselnem.

Mivel igen fiatalon ért a baleset, a hallássérülés nagyban hátráltatta a beszédfejlődésemet. Egy logopédus segítségével tanultam meg a szavak megfelelő kiejtését. A terapeuta azonban csak héberül beszélt, az én anyanyelvem pedig a jiddis volt és az iskolában is elsősorban ezt a nyelvet használtuk. Azt javasolta, hogy az otthoni kommunikációban mindannyian váltsunk héberre. Apámnak nem tetszett az ötlet, ezért írt a Rebbének és a tanácsát kérte.

A Rebbe a következőt válaszolta: „Nem tanácsos azzal terhelnie a fiát, hogy megváltoztatja az otthon használt nyelvet. Beszéljen és tanuljon továbbra is azon a nyelven, melyen eddig is beszélt és a tanult”.

A logopédus elfogadta a Rebbe véleményét, sőt a terápia végén megköszönte anyámnak, aki végig jelen volt a foglalkozásokon, hogy elsajátíthatott még egy nyelvet. Én pedig továbbra is jiddisül tanultam az iskolában és közben megtanultam héberül és még angolul is egy kicsit. A Rebbével 1979-ben, 15 éves koromban találkoztam először, amikor a szüleimmel New Yorkba utaztunk. Rendkívül izgatott voltam, mert az utazást megelőzően már sok levelet váltottam a Rebbével. Azt terveztem, hogy a hallásom javulásához kérek tőle áldást.

Először csak a szüleim mentek be. Anyám elpanaszolta a Rebbének, hogy nem vagyok hajlandó hordani a hallókészülékemet. Arra kérte a Rebbét, hogy az áldása segítségével állítsa helyre a hallásomat. A Rebbe így felelt: „Úgy gondolom, hogy azért nem akarja hordani a hallókészülékét, mert szégyent érez miatta. Pedig hordania kell újra és vidámnak kell lennie. Sikeres lesz, talál magának egy megfelelő párt és megházasodik”. Anyám azt is elmondta, hogy nem akarok visszautazni Izraelbe, hanem azt tervezem, hogy addig Amerikában maradok, ameddig nem leszek képes hallókészülék nélkül is hallani. A Rebbe válasza a következő volt: „Ő nem való Amerikába. Nem beszéli a nyelvet és barátai sincsenek itt. Vissza kell térnie a Szentföldre, ahol sikeres lesz”.

A Rebbe ezután arról érdeklődött, hogy elvittek-e egy amerikai szakemberhez is. Anyám mondta, hogy igen, de itt is azt mondták, mint Izraelben: nincs mit tenni. A Rebbe nem volt elégedett a válasszal és azt mondta: „Miután hazatértek, vegyék fel a kapcsolatot a legnevesebb professzorokkal és közöljék velük a nevemben, hogy hamarosan elérhetővé válik egy különleges elektromos szerkezet, melyet műtét útján be lehet ültetni a szervezetbe és össze lehet kötni a belső hallóidegekkel”.

Ez a berendezés még kísérleti szakaszban volt abban az időben. Arra is képes volt, amire a hallókészülékek nem: a hangokat elektromos jelekké változtatta és így a siketek is elkezdtek hallani.

Izraelben apám kapcsolatba lépett az orvosokkal, akik arról tájékoztatták, hogy ugyan a készülék már Izraelben is elérhető, egyelőre csak a teljesen siket emberek számára ültetik be. Mivel én valamennyire hallottam, nem akartak megműteni, mert az akár további hallásvesztéssel is járhatott volna.

Miután a szüleim kijöttek a Rebbétől, én mentem be. Hangosan azt kérdezte, hogy értem-e, amit mond. Amikor bólintottam, így folytatta: „Hordd a továbbiakban is a hallókészüléket és legyél mindig vidám. Térj vissza Izraelbe és kezdd el a Talmud Kidusin traktátusát tanulni. Találj magadnak egy tanulópárt és mindig oszd meg a barátaiddal, amiről éppen tanulsz. Így tudsz majd kapcsolatot kialakítani az Örökkévalóval”.

Én azt feleltem, hogy az áldását kérem, hogy jól halljak. A Rebbe erre azt mondta: „Legyél vidám és minden téren sikeressé válsz”. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, így szóltam a Rebbéhez: „Én azzal áldom meg a Rebbét, hogy minden áldás, amit ad, valóra váljék”. A Rebbe azonnal rávágta: „Ámen”.

Bár csupán néhány percet töltöttem a Rebbénél, mégis megváltozott az egész életem. Tudtam, hogy boldognak és elégedettnek kell lennem, így sikeressé válok. És így is lett. Megházasodtam és családot alapítottam. Egészséges gyermekeket neveltünk fel, akik közül van, aki már maga is családot alapított és gyermekei születtek. Amikor New Yorkban járok, mindig elmegyek a Rebbe dolgozószobájába. Behunyom a szememet és újra hallom a Rebbe szavait: „Legyél vidám és minden téren sikeressé válsz”.

Baruch Wilhelm

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 24. szám – 2022. február 17.