1926-ban születtem Kurszkban. Tízéves voltam, amikor a családom engedélyt kapott a kivándorlásra. Izrael földjére költöztünk, amely akkor még brit mandátum alatt állt. Ott jesivában folytattam a tóratanulást.
Amikor megalakult Izrael Állam, csatlakoztam a hadsereghez és a tábori rabbinátusban szolgáltam, ahol végül a vallási ügyekért felelős tiszti beosztásig jutottam. A Rebbe nagyon bátorított, hogy használjam ki a pozíciómat, és minden lehetséges eszközzel erősítsem a katonák vallásosságát.
Természetesen beszámoltam a Rebbének minden tevékenységemről, amelyet a hadseregben végeztem. A leveleimre mindig érkezett válasz, amelyekben bátorított és további erőfeszítésekre ösztönzött. Hanuka előtt pénzt küldött, hogy osszam szét a katonák között, akik részt vettek az óráimon. Peszách előtt utasított, hogy gondoskodjak róla: minden katonának jusson kézzel készített, smurá macesz.
A hadsereg rabbisága kiadott egy folyóiratot Máchánájim címmel és a Rebbe bátorítására bekapcsolódtam a szerkesztésbe. Többször megjelentettem részleteket a beszédeiből. A Rebbe nagy érdeklődést mutatott a kiadvány iránt és kérte, hogy minden számból küldjek el egy példányt a könyvtárába.
1953-ban rendeztek egy sorsolást Izraelben, aminek főnyereménye egy utazás volt a Rebbéhez. Hatvanhárom hászid vett részt rajta, fejenként tizenöt lírát fizetve, ami akkoriban nem volt csekély összeg. Én nyertem meg a sorsolást, így nekem jutott a megtiszteltetés, hogy ellátogathattam a Rebbéhez.
Indulás előtt külön utasításokat kaptam a Rebbétől. Többek között azt, hogy mint a sorsolás nyertese látogassam meg Izraelben az összes Chábád-közösséget, hogy személyes üdvözletet vigyek neki tőlük. Úgy éreztem, az egész izraeli Chábád-közösséget képviselem.
Azt is írta, hogy gondoskodnom kell róla, hogy mások biztosítsák helyettem a vallási élet színvonalát a hadseregben. Az volt a benyomásom, hogy csak akkor egyezik bele az utazásba, ha ez a feltétel teljesül.
Egy másik utasítás szerint nem utazhattam New Yorkba sem izraeli, sem zsidó tulajdonú vagy zsidó munkások által üzemeltetett hajón, hogy ne merüljön fel a szombati utazás és a szombatszegésből való haszonszerzés problémája.
New York-i látogatásom során a Rebbe igen melegen fogadott. […]
E látogatás során személyes kihallgatáson is részt vettem nála. Bátorított, hogy használjam ki a beszédkészségemet és tartsak előadásokat a katonáknak zsidó témákról. Azt is tanácsolta, hogy beszéljek a fegyelemről és a tekintély elfogadásáról – amelyek a hadsereg alapelvei –, és magyarázzam el, hogy mindez az Örökkévaló szolgálatára is vonatkozik, hiszen lelki háborút vívunk a rossz ösztön ellen.
A rabbinátus tisztjeként sok katona kért meg, hogy írjak a Rebbének személyes ügyeikről. Néhányan az előadásaim hatására írtak neki, hogy mélyebb választ kapjanak kérdéseikre. A Rebbe bátorította ezt, és azt kérte, hogy mondjam meg nekik: minden katona, aki ír, Isten segítségével választ fog kapni, még ha időbe telik is.
Léjb Zalmanov
