Ortodox cionista családban nevelkedtem. A New York-i Egyetemen doktoráltam, témám a művészet, a tudomány és a pszichológia kapcsolata volt.
A Rebbével először 1962-ben találkoztam. Rendkívül érdekes beszélgetést folytattunk a művészet, a tudomány, a pszichológia és a zsidóság összefüggéseiről. Az első találkozót számos másik követte.
Egy alkalommal az egész életemet megváltoztatta.
Éppen a Columbia Egyetemen tanítottam, amikor azt éreztem, hogy vissza kell térnem Izraelbe. Radikálisan új élményre vágytam. Olyan helyet kerestem, ami New York szöges ellentéte. Így jutottam el Jeruchámba, egy mindentől távol eső kisvárosba a Negev-sivatag közepén. Lakói Észak-Afrikából érkeztek. Izrael egyik legnyomorultabb települése volt, komoly gazdasági, oktatási és szociális problémákkal.
Kikértem a Rebbe véleményét. „Szép gondolat úttörő szerepet vállalni” – mondta. – „Ha alapítana ott egy felsőoktatási intézményt, azzal egyetemi várossá tehetné Jeruchámot. Ez megállítaná az elvándorlást, sőt máshonnan költöznének oda, hogy ott tanulhassanak.”.
Megtettük tehát a nagy lépést, és a feleségemmel Jeruchámba költöztünk, egy olyan lakásba ahová még a villany sem volt bevezetve. A szombati sétánk közben láttunk egy üresen álló, nagy, új iskolaépületet, Megkérdeztem a polgármestert, miért nem használják. Elmondta, hogy nem nyithatják meg az iskolát, melyet speciális igényű gyerekek számára építtetett az Oktatási Minisztérium. Jeruchámban csak öt ilyen gyerek él, akiket Dimonába utaztatnak minden nap, ahol már működik ilyen intézmény.”
Azt ajánlottam a polgármesternek, adja nekem az épületet. „A Lubavicsi Rebbe az tanácsolta, hogy alapítsak itt egy felsőoktatási intézményt. Ez tökéletesen megfelelne a célnak”. „Vigye. Nagyon kérem, vigye” – felelte.
Két nappal később egy kanadai csoport érkezett a városba. Elmeséltem nekik, mire készülök a Rebbe ötlete alapján, mire lelkesen megígérték, hogy biztosítják az anyagi hátteret. Csak az oktatók toborzása volt hátra. Ehhez egy barátom, a Bár Ilán Egyetemen tanító Tuvia Bár Ilán segítségét kértem, aki felajánlotta, hogy lehetnénk az egyetem negevi kirendeltsége.
Egy felsőoktatási intézmény megalapítása általában évekbe telik. Nekünk azonban mindössze hat napra volt szükségünk mindehhez! Néhány hónappal később négyszáz diákkal indítottuk el a tanévet!
Ez a hatalmas csoda a Rebbe kreatív gondolkodásának volt köszönhető. Rendkívül színes és széles képzelőerővel rendelkező ember volt. Hatalmas gondolati ugrásokra volt képes, és meglátta a kapcsolatot a látszólag egymással össze nem függő dolgok között. Itt az oktatásban rejlő lehetőségeket társadalmi és gazdasági kérdésekkel, valamint Izrael fejlődésével kötötte össze.
Mindig is szokatlan módon gondolkodott. Figyelembe vette az összes lehetséges aspektust és tudta, hogy egy ilyen kezdeményezés miként formálja majd át a település megítélését.
Mel (Menachem) Alexenberg
