Brooklynban, egy igazi amerikai családban nőttem fel. Tudtuk persze, hogy zsidók vagyunk, de teljes mértékben átvettük az amerikai életstílust. Számomra ez elsősorban a sok baseballozást jelentette. Főiskolás koromban olyan neves csapatokban játszottam, mint a Boston Red Sox és a Pittsburgh Pirates.

Karriert azonban nem építettem, mert ez éppen az amerikai történelem egyik legviharosabb időszakában történt, a vietnámi háború idején. Besoroztak és a brooklyni Hamilton erődbe vittek kiképzésre. Sokan próbáltak kibújni a bevonulás alól, de engem úgy neveltek, hogy ez a kötelességem.

Biztos voltam benne, hogy élsportolóként könnyen veszem majd az akadályokat, de nagyon tartottam attól, hogy a végén tényleg Vietnámban kötök ki. Ezért aztán aztán így fohászkodtam Istenhez: „Ha kihozol innen, bármit megteszek, amit csak kívánsz”.

Isten végül tényleg kimentett a bajból. Az orvosi vizsgálatok során feltárták, hogy probléma van a hallásommal, melyről korábban nem is tudtam. Ez alapján felmentettek a katonai szolgálat alól. Sírtam örömömben, amikor kiléptem a laktanya kapuján. Megértettem, hogy megmenekültem, s ez mélyen megrázott.

Nem sokkal ezután furcsa álmot láttam. Egy mezőn voltam, kezemben egy ásó, és egy hatalmas lábnyomot ástam ki. A mezőn mások is voltak, köztük olyanok, akiket ismertem. Mindannyian ugyanazt csinálták. A saját lábnyomukat ásták ki.

Egyszer csak megpillantottam egy nyitott könyvet, melyben a következő állt: „Salamon királynak erős hite volt”. Ezután feltekintettem az égre és egy hangot hallottam: „A halottak fel fognak támadni”. Ezután milliónyi sírt láttam.

Amikor felébredtem, teljesen az álom hatása alatt voltam, de nem tudtam, hogy mit is jelent. Ez akkor történt, amikor elkezdtem megismerkedni a Tórával. Hasonló érdeklődésű barátokra tettem szert, és egy idő után hatan eldöntöttük, hogy ezentúl ciceszt fogunk viselni. Felütöttük a telefonkönyvet és rátaláltunk a Hecht-féle könyvesboltra, ahol ciceszt is árusítottak. Így ismerkedtem meg a tulajdonossal, Sholom Hechttel.

Amikor elmondtam neki, hogy jesivában szeretnék tanulni, a testvéréhez, J.J. Hecht rabbihoz irányított, aki befolyásos személy volt a Chábád mozgalomban. Ő vitt el Yisroel Jacobson rabbihoz, a Hadar HaTorah jesiva alapítójához, aki felvett az intézménybe.

A Rebbével 1971-ben találkoztam. A születésnapom alkalmával fogadott személyes találkozón. Eldöntöttem, hogy kihasználom a lehetőséget és megkérem, hogy fejtse meg az álmomat. A találkozó előtt úgy tettem, ahogy a hászid szokás diktálja: alámerültem a mikvében, zakót és kalapot vettem, gártlit, azaz hosszú övet tekertem a derekam köré és felírtam egy papírra a kívánságaimat, továbbá az álmomat is.

Emlékszem, hogy amikor szembe kerültem a Rebbével, remegni kezdtem. A szívem majd’ kiugrott a helyéből, a testem pedig rázkódott. A Rebbe segített, hogy fesztelenül érezzem magam, és belekezdett az álmom részletes magyarázatába. A találkozó után lejegyeztem, amit mondott, most pedig megpróbálom felidézni: „A Talmud Bráchot traktátusában olvashatunk az álmokban rejlő igazságról. Az álmában a mező az életét szimbolizálja. És ezen a mezőn rejlik a kincs, amit annyira keres…. Ahhoz, hogy egy mezőn megteremjenek a gyümölcsök és a zöldségek, meg kell azt művelni. Művelnie kell saját magát, hogy jó tulajdonságai alakuljanak ki… Ne feledje, hogy a lelke nagyon magas helyről érkezett a testébe. A test azonban az e világi kísértések után akar menni. Ne engedjen ezeknek a csábításoknak!”

A Rebbe ezután tartott egy kis szünetet, majd megkérdezte: „Érti?” Bólintottam, mire ő így folytatta: „A hang, amit hallott, fentről érkezett és az Ön lelkét hívta vissza a halottak közül… Minden zsidóban ott rejtőzik a saját messiása. Ön minden nap csak egyre erősödik a zsidóságban. Hatással lesz a családjára és a barátaira…. Áldja meg Önt az Örökkévaló.”

Ekkor nagyon erősen éreztem az isteni jelenlétet abban a kis szobában. A találkozó legfeljebb nyolc-tíz percig tartott, de óriási hatást gyakorolt az életemre. A Rebbének nagyon sok dologban igaza lett. A találkozó után beszámoltam Jacobson rabbinak a történtekről. Ő néhány percig csendben marad, majd így szólt: „Shimon, nagyon mély beszélgetésben volt részed”.

Shimon Kroll

Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 1. szám – 2020. szeptember 17.