Amikor az 1967-es hatnapos háború során felszabadított júdeai és somroni területeken új településeket kezdtek alapítani, én is kivettem a részem a munkából. A gazdasági és politikai életben szerzett tapasztalataimat kamatoztattam az újjászülető zsidó lakónegyedek felépítésekor. A Hevron városában létrehozott zsidó otthonok ügye különösen fontos volt a számomra, mert személyes kötődésem van a városhoz. Ott születtem ugyanis 1929. augusztus 17-én, a körülmetélésemet pedig augusztus 24-én, a hevroni mészárlás napján tartották, amikor a helyi arabok pogromot rendeztek és megöltek 67 zsidót. Nem csoda, hogy minden vágyam az volt, hogy a szent város zsidó közössége újjáalakuljon. Azt szerettem volna elérni, hogy összeköttetés legyen Hevron és a közeli zsidó város, Kiriját Árbá között. A két települést egy gazdátlan földterület választotta el egymástól, melyet nem lehetett megvásárolni. Az volt a tervem, hogy az új települést Kiriját Chábádnak nevezem el, hogy minél több Chábád hászid telepedjen ott le, megújítva ezzel a több mint száz éves múltra visszatekintő hevroni Chábád közösséget.

Amikor 1977-ben Menáchem Begin lett a miniszterelnök, elmentem hozzá és ismertettem a tervemet. A találkozó során felvetettem egy másik ötletemet is. Közeledtünk a hevroni mészárlás ötvenedik évfordulójához. Mivel a nagyapám, Cvi Peszách Frank rabbi jó kapcsolatot ápolt az előző lubavicsi rebbével, és találkozott is vele, amikor a rebbe közvetlenül a pogrom előtt Hevronban járt, azt javasoltam, hogy a kormány nevében New Yorkba utazom és meghívom a Rebbét, hogy jöjjön el Hevronba, vegyen részt a megemlékezésen és helyezze el az új zsidó lakónegyed alapkövét. Biztos voltam abban, hogy ha eljön, akkor rengeteg lubavicsi költözik majd a városba.

Begin szkeptikus volt, de azért biztosított a támogatásáról. 1978 végén New Yorkba utaztam a Rebbéhez. Éjjel kettőre kaptam időpontot és kihangsúlyozták, hogy nem maradhatok nála negyed óránál tovább, mert a Rebbe egy évvel korábban súlyos szívrohamon esett át.

Sohasem felejtem el, hogy milyen meleg fogadtatásban volt részem. „Sálom áléchem reb Jáákov” – köszöntött a Rebbe. „Begin miniszterelnök úr szívélyesen üdvözli” – mondtam, mire a Rebbe a hogyléte felől érdeklődött. Ez­után igyekeztem a lényegre tér­ni, mert nem volt sok időm.

A Rebbe azonban először velem akart megismerkedni. Elmondtam, hogy hol születtem és meséltem a nagyapámról, aki Jeruzsálem főrabbija volt és segített eljutni az előző rebbének a hevroni Máchpéla-barlangba, az ősapák és három ősanya temetkezési helyére. Ez sok szervezést és számos tisztviselő meg­vesztegetését igényelte. A Rebbét meghatotta, amit hallott, és minél több részletet meg akart tudni az apósa hevroni látogatásáról. Megkérdezte, hogy mennyi időt töltött ott és beengedték-e azokra a helyekre, ahová ma zsidók nem mehetnek be.

Láttam, hogy milyen sokat jelent mindez a Rebbének, ezért azt mondtam neki, hogy ma is meg lehetne szervezni egy ilyen látogatást, ha eljönne Izraelbe. Azt javasoltam, hogy az új lubavicsi negyed alapkőletétele az előző rebbe látogatásának ötvenedik évfordulóján legyen. A Rebbe mosolygott és azt mondta, hogy az egészségügyi állapota nem teszi lehetővé az utazást, és ezért nem tud személyesen megjelenni.

Ezzel együtt a Rebbe megköszönte a meghívást és érdekesnek nevezte az új települések ügyét. Nem tudom, hogy ezzel a beleegyezését adta-e az általam felvázolt programra, mert ő úgy vélte, hogy a Chábád hászidoknak Izrael egész területén le kell telepedniük, és nem kellene elhagyniuk a lakóhelyüket, hogy egy bizonyos településen éljenek. A hatnapos háborúban felszabadított területeken azonban nagyon is támogatta az új zsidó városok létrehozását és kérte, hogy mondjam el, hogy milyen fejlesztések várhatók. Beszámoltam neki Elkáná, Áriel és Máále Ádumim tervéről, a Rebbe pedig arra biztatott, hogy folytassuk a munkát.

A beszélgetésünk sokkal hosszabb ideig tartott, mint az előírt 15 perc, és csak hajnali fél négykor hagytam el a szobáját. A Rebbe türelmesen végighallgatott, egyáltalán nem éreztem, hogy siettetett volna. Megáldott és jó egészséget kívánt a miniszterelnöknek. Azt mondta, hogy lehetetlen szavakkal leírni az általam végzett munka fontosságát és arra biztatott, hogy tegyek még többet Izrael benépesítéséért.

Jáákov Frank rabbi

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 21. szám – 2022. január 27.