1967-ben, a hatnapos háborút követően úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy az Egyesült Államokból Izraelbe települünk át. A költözés előtt Izraelbe utaztam, állásinterjúra a Védelmi Minisztériumba. Nagy örömömre fel is vettek. Harvardot végzett jogászként az volt a feladatom, hogy védelmi eszközök, köztük tengeralattjárók beszerzését intézzem.

Három évvel később azonban kaptam egy jobb ajánlatot. A hírrel felkerestem a főnökömet, a minisztérium főtanácsosát, Joszef Ciechanovert, aki a következőt mondta: „Megkérdezte erről a Rebbét?”

Majd’ leestem a székről. Ott ült velem szemben egy teljesen szekuláris ember, kipa nélkül, és azt tudakolta, hogy beszéltem-e a Rebbével. „Sokan vagyunk itt a Védelmi Minisztériumban, akik már fontolgattuk, hogy máshol vállaljunk állást, de a Rebbe nem engedte” – fűzte hozzá. Én akkoriban még nem voltam hászid, így nem is konzultáltam a Rebbével. Elfogadtam tehát a jobban fizető ajánlatot és az Éc Lávud nevű fakereskedelmi cégnél lettem főtanácsadó.

Az új cégnél komplikált személyes konfliktusba keveredtem a vezérigazgatóval, aki az egyik fő részvényes és a közvetlen főnököm is volt. Ő korábban az Irgun tagja volt és vállalta, hogy anyagilag támogatja az elesett Irgun harcosok özvegyeit, ami jelentős terhet jelentett a számára. Láttam, hogy ez a céget is rosszul érinti, és a távozásomat fontolgattam. Nem tudtam, mitévő legyek, ezért a nagybátyámhoz, Leibel Kramer rabbihoz fordultam, aki a következőt mondta: „Az efféle kérdéseket a Rebbének kell feltenni”.

A nevemben meg is kérdezte a Rebbét, és hihetetlen választ kapott: „Mivel ez a dolog nagyban függ az izraeli helyzettől, azután hozzon csak döntést, hogy beszélt egy olyan barátjával, aki érti, hogy miről van szó. Imádkozni fogok önért apósom, az előző rebbe sírjánál”.

A válasz hatására a maradás mellett döntöttem. Úgy értelmeztem a Rebbe szavait, hogy a felmondás csak a távoli jövőben lesz aktuális, és akkor is csak egy barátom javaslatra tegyek így.

Végül egy évvel később, 1977-ben Menáchem Begin alakított kormányt és magára vállalta az Irgun özvegyeinek támogatását. Ezzel megszűnt a cégünkre nehezedő nyomás.

Évekkel később kaptam egy ajánlatot a Laser Industries vállalattól, mely gyógyászati lézerekkel foglalkozott. Nem feledkeztem meg el a Rebbe szavairól, és egy hozzáértő barátomtól kértem tanácsot. Ő azt mondta, hogy érdemes elfogadnom az ajánlatot, és valóban igaza lett.

Hét évvel később ismét munkahelyet váltottam. Ez 1987-ben történt, amikor találkoztam Herman Branover professzorral, a híres szovjet menekülttel, aki elmondta, hogy a Rebbe szerint hamarosan rengeteg orosz zsidó érkezésével kell számolni. Abban az időben a zsidókat nem engedték ki a Szovjetunióból, ezért a legtöbb ember számára ez elég valószínűtlennek tűnt. Branover professzor azonban meg volt győződve arról, hogy a Rebbének van igaza.

A Rebbe azt is tudta, hogy az orosz bevándorlók között nagyon sok magasan képzett, tudo­mányos érdeklődésű ember lesz, akik igénylik majd, hogy találmányaikat, újításaikat és fejlesztéseiket felkarolják. Így tehát, a Rebbe tanácsát követve, Branover professzor megalapította a Sámir Fejlett Technológiai Mérnöki Vállalatot (SATEC), mely tárt karokkal várta a beígért zsidó tudósokat a Szovjetunióból.

Az emberek még ma sem fogják fel, hogy Izrael technológiai nagyhatalommá válásában mekkora szerepe volt az orosz bevándorlóknak, a Rebbe azonban már azelőtt tudta ezt, hogy bekövetkezett volna. Amikor ellátogattam hozzá, éppen dollárokat osztogatott, hogy jótékonyságra buzdítsa az embereket. Amikor sorra kerültem, a SATEC sikeres működéséhez kértem az áldását. Ő így felelt félig oroszul, félig héberül: „Legyen hatalmas sikere!” Úgy is lett.

1978-ban személyes találkozón vehettem részt a Rebbével, melyre a feleségem is elkísért. Mindössze öt percig tartott, de megváltoztatta az életemet. Emlékszem, egy egyszerű kis szobában voltunk, melyet betöltött a Rebbe hatalmas személyisége.

A találkozó alatt így szólt hozzám a Rebbe: „Ön ügyvéd és az ügyvédek gyakran kötnek kompromisszumot. Azonban önnek mindig azt kell a világ felé közvetítenie, hogy a Tóra maga az igazság és maga az élet”. Ezt az üzenetet a mai napig nagy becsben tartom.

Shimshon Halpern

Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 20. szám – 2021. január 28.