Amikor fiatalkoromban megalapítottam az első cégemet, hamar beindult az üzlet és komoly ingatlanfejlesztő vállalatot hoztam létre.
Egy idő után azonban pénzügyi gondok jelentkeztek, elsősorban a tapasztalatlanságom miatt. Amikor Dél-Afrika gazdasága hanyatlásnak indult, lehetetlenné vált a fejlesztésekre szánt pénz előteremtése.
Ekkoriban többektől hallottam egy fiatal lubavicsi rabbiról, aki nem sokkal korábban költözött Dél-Afrikába. Elmentem az egyik előadására. Az egyiptomi kivonulásról beszélt, hogy amikor a zsidók elérték a Vörös-tengert, úgy érezték, csapdába kerültek. Nagyon át tudtam érezni a szorongásukat. A cégem az összeomlás szélére került, nem tudtam, mit hoz a jövő.
A rabbi apja is jelen volt a tanulókörben. Beszélgetni kezdtünk, és elpanaszoltam neki a problémáimat. Azt ajánlotta, hogy tartsak vele New Yorkba, és beszéljek a Rebbével. Nem volt vesztenivalóm, így az utazás mellett döntöttem, hátha tényleg történik valami.
Amikor beléptem a Rebbéhez, egy idős embert láttam egy íróasztal mögött ülni, egy egyszerűen berendezett szobában. Ahogy rám pillantott, furcsa érzés járt át. A térdem remegni kezdett, majd a remegés átterjedt az egész testemre. Korábban egy ember sem váltott ki belőlem ilyen hatást.
Az üzleti ügyeimről kezdett kérdezgetni. Elámultam a hozzáértésén: rendkívül otthonosan mozgott a különböző finanszírozási módok és üzleti eljárások területén.
Őszintén szólva csodát szerettem volna látni. Azt akartam hallani, hogy az üzleti gondjaim megoldódnak. Ő azonban nem mondott ilyet. Nem sokkal később csődbe is mentem. Idővel ugyan visszakapaszkodtam, de nagyon nehéz időszakon mentem keresztül.
Amikor másodjára utaztam el a Rebbéhez, várakozás közben szóba elegyedtem valakivel, aki a következőt mesélte: „Sokáig biztosítótársaságoknak dolgoztam. Ha találtam egy eladásra kínált céget, egy nagyobb társaság figyelmébe ajánlottam, és ha létrejött az üzlet, részesedést kaptam. Egy idő után úgy döntöttem, hogy önállósítom magam, de a biztosítótársaságnak nem tetszett, hogy a versenytársuk lettem. Szorongatva éreztem magam, és egy barátom tanácsára a Rebbéhez jöttem segítségért, bár nem vagyok vallásos. A Rebbe az alábbiakat mondta: ’Üzlettársak leszünk. Ön átadja a cége tíz százalékát nekem, az ezért járó nyereséget pedig jótékonyságra fordítjuk’. Kissé csodálkoztam, de mivel megígértem a barátomnak, hogy mindenben követni fogom a Rebbe utasításait, igent mondtam.
Nem sokkal később a nagy biztosítótársaság azzal próbált lebeszélni egy cég megvásárlásáról, hogy dupla részesedést ígért. Felkerestem a Rebbét, aki elutasította az ajánlatot. Azt mondta, hogy a szokásos részesedés nyolcszorosát kérjem. Legnagyobb meglepetésemre rábólintottak.
Miután átutaltam a pénz tíz százalékát a Rebbe által kijelölt intézményeknek, még mindig rengeteg maradt. El sem tudom képzelni, hogyan lehet ennyire jártas az üzleti életben”.
Én is hasonlót tapasztaltam. Azóta sem találkoztam hozzá fogható emberrel.
Senkiből sem árad annyi jóság és együttérzés. Egyedül a jeruzsálemi Siratófalnál fogott el hasonló érzés, mint a társaságában. Hálás vagyok a pillanatokért, amikor én állhattam vele szemben.
Joe Davidovitz
