Folytatjuk Bernard Perrin beszámolóját a Rebbével kapcsolatos élményeiről.
Egy időben a szőrmeárak szokatlan módon zuhanni kezdtek, és ez nagy dilemmát okozott nekem. Féltem vásárolni, de vásárlás nélkül értékesíteni sem tudtam.
Amikor tanácsot kértem a Rebbétől, azt válaszolta: „Mindegy, hogy mit vásárol. Az a lényeg, hogy Skóciában adja el”. Soha életemben nem jártam Skóciában, és akkoriban Londonból Glasgow-ba tizenhárom óra volt eljutni kocsival. Amikor beszámoltam erről a Rebbének, ő csak annyit felelt: „Utazzon Skóciába”.
Megpakoltam hát egy nagy furgont szőrmékkel, és elindultam Glasgow-ba és hamarosan kiváló üzletet kötöttem. Mindent eladtam, amit magammal vittem. Felhívtam apámat, aki újabb láda szőrmét küldött vonattal. Így vette kezdetét a skóciai üzleti karrierem, amely húsz éven át tartott és rendkívüli bevételt hozott.
Mondani sem kell, hogy apám és én is nagy támogatói voltunk a Chábádnak és a Rebbe számos projektjének. Például a Rebbe kérésére férfiaknak szánt mikvét építtettem Manchesterben. Amikor elvállaltam a projektet, a Rebbe elővett harminc angol fontot: „Ez tőlem van”, Majd elővett még harmincat és hozzátette: „Ez pedig a rebecentől. A többit önnek kell állnia és azt szeretném, ha nem venne benne részt senki más. A rebecen és én leszünk az egyetlen partnerei ebben a vállalkozásban”.
Amikor belefogtam, még nem tudtam, mennyire összetett feladat egy mikve megépítése. Évekig tartott a tervezés, valamint a kivitelezés. Ahogy megígértem, az egészet saját magam finanszíroztam és apámról neveztem el Shlomo Perrin mikvének. Apám nagyon büszke lett volna arra, hogy a Rebbe egyik kezdeményezése viseli a nevét.
Egy másik alkalommal a Rebbe arra kért, hogy finanszírozzam a Tánjá kétnyelvű kiadását. Úgy gondolta, hogy egy ilyen kiadás megkönnyítené az emberek számára a Tánjá megismerését. Beleegyeztem, és ő ismét hatvan fontot adott nekem – saját magától és a rebecentől –, majd arra kért, hogy a projekt többi költségét én álljam.
Ezután rendkívül részletes utasításokat adott arról, hogy hol nyomtassam ki a könyvet és hogyan. „Minden angol–héber könyvben a héber szöveg jobb oldalon, az angol pedig bal oldalon van, de a Tánjában fordítva kell lennie: az angol legyen jobbra, a héber balra, hogy a könyv kinyitásakor először a hébert lássák” – mondta. Sok más részletre is kitért: hol legyenek a lábjegyzetek, milyen papírra nyomtassák, és azt is hangsúlyozta, hogy a fordítás modern, könnyen érthető nyelven készüljön.
Ez is egy bonyolult projekt volt, amelyen rajtam kívül sokan dolgoztak, különösen Nachman Sudak rabbi, Hershel Gorman és Zalmon Jaffe. A munka több mint hat évig tartott, de végül sikerrel jártunk.
Amikor megjelent a könyv, a Rebbe külön farbrengent tartott a Chábád központjában az esemény tiszteletére, és a kiadói bizottság minden tagjának adott egy dedikált példányt. Úgy tudom, ilyet korábban soha nem tett. Mi cserébe egy különleges, bőrkötéses példányt ajándékoztunk neki. Amikor pedig a rebecenhez vittünk egy darabot, azt mondta, hogy a Rebbe nagyon büszke az új Tánjára.
Bernard Perrin
