Bár mindig is az volt a vágyam, hogy rabbi legyek, amikor végül egyetemre mentem, mégis fizika szakra iratkoztam be teológia vagy filozófia helyett. Ennek elsősorban a Brandeis Egyetem tanára, a híres Alexander Altmann volt az oka, aki azt firtatta, hogy milyen kérdésekre akarom megtalálni a választ a tanulmányaim során. „Meg akarom érteni a világegyetemet” – feleltem. Mire ő így válaszolt: „Hát akkor fizikát kell tanulnia”. Én azonnal tiltakozni kezdtem: „Nem, misztikával akarok foglalkozni”. Erre a professzor epés megjegyzést tett: „Ó, azt gondoltam, hogy ön komoly ember”.

Mivel komoly embernek tartottam magam, végül a fizikát választottam. Úgy véltem, hogy a tudományos háttér miatt jobb rabbi lesz belőlem. 1973-ban, huszonegy éves koromban, nem sokkal a diplomázás előtt azonban komoly hitbéli krízisen mentem keresztül. Nem igazán tudtam az imára koncentrálni, pedig korábban ez soha nem okozott problémát. Szorongással töltött el, hogy az egyetemről kilépve új utakra kell lépnem, és ez kérdéseket vetett fel a hitemmel kapcsolatban is. Elmentem tehát spirituális mentoromhoz, Zalman Schachter rabbihoz és beszámoltam neki a vívódásaimról. Ő erre a következőt mondta: „Jöjjön el velem New Yorkba és találkozzon a Rebbével”.

Így is tettem és egy héttel később a Chábád főhadiszállásán találtam magam. Nem tudtam személyesen találkozni a Rebbével, de éppen jelen voltam, amikor elhagyta az irodáját. Ez a pillanat rendkívül meghatározó volt számomra és megváltoztatta az életemet. Ahogy ott álltam a folyosón, a Rebbe egyszer csak hozzám lépett. Átható pillantásával mélyen a szemembe nézett, majd bármiféle bevezető nélkül a következő kérdést szegezte nekem: „Ön úgy gondolja, hogy a protonok lebomlanak?”

Nem kérdezte, hogy ki vagyok, vagy mit tanulok. Schechter rabbi sem mondott neki semmit rólam. Mégis egy fizikával kapcsolatos kérdést tett fel nekem. A folytatás sem volt különb: „Miért az óramutató járásával ellentétes irányba forognak a neutronok?” –jött a következő kérdés. Egészen rövid válaszokkal feleltem. Bizonyára tudta, hogy képes vagyok felelni a kérdéseire, melyek nem voltak könnyűek és alaposan el kellett gondolkodni rajtuk, ráadásul nagyon gyorsan tette fel őket egymás után. A dolog további különlegessége, hogy éppen a tudásszintemnek megfelelően fogalmazta meg a kérdéseit, s így könnyen tudtam rájuk felelni, de mégis beindította a gondolkodásomat. Az eszmecsere végén a következő tanácsot adta: „Menjen vissza az egyetemre és ügyeljen arra, hogy minden, amit tanul, közelebb vigye Istenhez. Lássa meg Istent mindenben, amit tanul. Ha pedig nem látja, hát keresse jobban! Csak olyan dolgokra koncentráljon, melyek közelebb viszik Istenhez!”.

Ez az egész párbeszéd mindössze néhány percig tartott, de én sokkal hosszabbnak éreztem, mert teljesen elvesztettem közben a kapcsolatot a valósággal. Ez egy új élmény volt a számomra, mert addig mindig két lábbal álltam a földön. Most azonban úgy éreztem, hogy az agyam átadja a helyet a lelkemnek. Különleges érzés volt, a mély szentség megtapasztalása.

Úgy éreztem, hogy a Rebbe megnyitotta egy másfajta, korábban nem tapasztalt tudatosság kapuját az elmémben. Utat találtam a képzelőerőmhöz, az elmémhez és az érzelmeimhez és az összes félelmem megsemmisült. A Rebbe jelenlétében az ő bátorságát éreztem saját magamban. Később rájöttem, hogy a találkozó előtt még sohasem tekintettem úgy a tanulmányaimra, mint az Istenhez vezető útra. Azóta viszont mindig a Rebbe tanítását követem és mindenben megkeresem a kapcsolódási pontot Istennel.

Számtalan nyelv létezik a világon: a tudomány nyelve, az irodalom nyelve, a művészet nyelve, az üzleti élet nyelve, a zsidóság nyelve, mely nem más, mint a Tóra nyelve. Ezeknek azonban nem kell egymástól függetlenül létezniük. Össze lehet kapcsolni őket egymással és egységbe lehet fogni őket.

Manapság éppen ennek az ellenkezője zajlik: mindent ízekre szedünk és kivesszük az isteni dimenziót mindenből, s így a világot csak darabjaiban érzékeljük, és nem egy nagy egységként.

Korábban nem voltam e tudás birtokában, ezért a Rebbe szavai rendkívüli hatást gyakoroltak rám. A kétségeim azonnal elillantak, a koncentrációm visszatért imádkozás közben és mélyebben kezdtem tanulni. Bár korábban is a Tóra törvényei szerint éltem, most már a dolgok belső jelentésére is odafigyeltem.

Miután végeztem a Bran­deis Egyetemen, a jeruzsálemi Jesivát Hámivtárban kezdtem tanulni, melyet Chaim Brovender rabbi alapított. Ezután visszatértem Amerikába. Hosszas tanulást követően rabbidiplomát szereztem, majd tanítani kezdtem. A Rebbe tanítása mindvégig elkísért az utamon. Abban a néhány percben, melyet vele töltöttem, olyan dolgot tapasztaltam, amit más vallási vagy politikai vezetőtől sohasem: hatalmas elhivatottságot és víziót a világ ideális állapotával kapcsolatban. A Rebbe jelenléte mély hatást gyakorolt rám és érdekes módon felgyorsította a párbeszédünket. A modern fizika szerint végtelen sebességnél az idő megáll és csak a jelen pillanat létezik. A Rebbe követői megtapasztalhatták ezt és én is megtapasztaltam. Ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni.

Michael Paley rabbi

Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 3. szám – 2022. október 13.