Los Angeles Venice Beach nevű részében nőttem fel, egy hagyományhű zsidó családban. A szüleim holokauszttúlélők voltak. Oroszországban még ortodox szellemben éltek, Amerikába kerülve azonban már kevésbé ragaszkodtak az előírásokhoz. Én kihasználtam a nyugati part minden előnyét, szórakoztam, sportoltam és szörföztem, gondtalanul élveztem a Csendes-óceán közelségét.
A főiskolán nem igazán éreztem jól magam, ezért a második év végén – 1968 nyarán – eldöntöttem, hogy keresztülutazom az országot, majd elrepülök Oroszországba és onnan Izraelbe. Ez volt a terv, de a Lubavicsi Rebbével való találkozásom keresztülhúzta a számításaimat, és az egész életemet új vágányra terelte.
Ironikus módon az egész történet azzal kezdődött, hogy rettenetesen szükségem volt egy mellékhelyiségre. Éppen Brooklynban voltam és megpillantottam egy Dávid-csillaggal díszített épületet. Gondoltam, hogy az bizonyára egy zsinagóga, ahol nyilván találok egy mosdót. Amikor végeztem, valaki odalépett hozzám és beszédbe elegyedtünk. Elmondtam neki a történetemet, ő pedig meghívott a délutáni imára. Vele tartottam, majd az ima végeztével a következőt mondta: „Magának találkoznia kell a Rebbével”. Fogalmam sem volt, hogy kire gondolt, de mivel szívesen ismerkedtem meg új emberekkel, beleegyeztem.
Átsétáltunk az út másik oldalára egy nagy épülethez, melyről kiderült, hogy az a Chábád-mozgalom főhadiszállása. Odabent csupa nagy szakállú embert találtam, akik mind igen kedvesek voltak velem. Olyanok voltak, mint a Los Angeles-i hippik, ezért megtaláltam velük a közös hangot. Egyszer csak közölték, hogy a Rebbe megérkezett az imára, és hívtak, hogy csatlakozzam én is. Egész életemben alig imádkoztam, most meg egymás után kétszer is, egyazon napon!
Felmentünk egy emeleti terembe, ahol egy gyönyörű embert láttam, akit a hívei vettek körül. Éreztem, hogy nagy tudású, bölcs tanító, akihez ösztönösen kötődtem. Az ima végeztével, amikor elhaladt előttem, egy béke-jelet mutattam neki, mire melegen rám mosolygott.
Ez volt az első találkozásom a Rebbével.
Aznap este az egyik hászid fogadott be az otthonába, ami nagy dolog volt, mert akkor már egy jó ideje a szabad ég alatt töltöttem az éjszakákat és jólesett végre ágyban aludni. Másnap meghívott egy partiba, amit örömmel elfogadtam és már vártam a zenét, a lányokat és a táncot. Ehhez képest egy hatalmas terembe vitt, ahol legalább ezer ember tolongott. Ez volt az első fárbrengen, amin részt vettem. Gyönyörű dalokat énekeltek, a Rebbe pedig hosszú beszédet mondott. Nagyon jól éreztem magam.
Ezt követően felajánlották, hogy kezdjek el Tórát tanulni. Így kerültem a Hadar haTorah jesivába. Élvezetet leltem a tanulásban, és sokat jelentett a meleg és barátságos környezet is. Persze azért kihívásokban sem volt hiány. Nehéz volt átszokni a teljesen szabad életről a szigorú vallási szabályok által irányított napirendre. Átéreztem azonban a folyamat mélységét és a korábbi terveimről egyszer és mindenkorra letettem. (Folytatjuk)
Zalman Roth
