(folytatás az előző hétről)
Nem sokkal később együtt látogattam el a Rebbéhez Mel Landowval, a híres milliomossal, aki két nagyszabású tervvel érkezett. Szerette volna az iskolánk egy komoly projektjét támogatni, illetve Izraelben akart ingatlanfejlesztésbe fogni. Az volt az elképzelése, hogy golfpályát, teniszpályákat, élményfürdőt és konferencia-központot épít a Szentföldön, melyhez az izraeli kormány már ki is jelölt egy földterületet. A következő napra már egyeztetett is egy találkozót Pinchász Szápirral, a zsidó állam pénzügyminiszterével.
A Rebbe irodája előtt hosszú sor kígyózott, és Melnek egyre kevesebb ideje maradt a repülőgépe indulásáig. Várakozás közben kérdezgette a körülöttünk lévőket, hogy milyen ügyben jöttek a Rebbéhez, majd a következővel fordult hozzám: „Inkább menjünk. A Rebbe rendkívül elfoglalt, ne terheljük még az én ügyeimmel is”. Sikerült lebeszélnem erről, és még a repülőjegyét is át tudta tenni egy kora hajnali járatra. Végül sorra kerültünk. Miután bemutattam a Rebbének, elhagytam az irodát, mert szerettem volna, hogy kettesben beszélgessenek. „Nagyszerű fejlesztést hajtunk végre Izraelben” – mutatta be a tervét Mel, ám a Rebbe kevésbé volt lelkes. „Valóban? De mi lesz azzal a több százezer zsidó gyerekkel, aki az utcán lófrál? És mi lesz azokkal, akik a drogokhoz nyúlnak? Mondja csak, ha valaki ellátogat önhöz, hol fogadja, a nappaliban vagy a fürdőszobában?” – kérdezte. „Természetesen a nappaliban” – felelte Mel. „Akkor hát miért egy fürdőszobát épít Izraelben?” – folytatta a Rebbe, arra utalva, hogy Izraelben fontosabb dolgot is lehet építeni, mint egy fürdőkomplexumot”.
Mel több mint egy órát töltött a Rebbénél és egészen elképedve lépett ki az ajtón. Másnap Hodakov rabbi telefonált és átadta a Rebbe Melnek szóló üzenetét: „Olyan zsidóval találkoztam, akit az Örökkévaló olyan képességekhez juttatott, melyekkel én sem rendelkezem. E képességeivel zsidó gyerekek százezreit juttathatja vissza a gyökereikhez. Általában nem látjuk egy épület alapjait, de önnél rendkívül erős és mély alapokat láttam”.
A következő nap levél is érkezett a Rebbétől Mel számára: „Azon tűnődtem, hogy miként fogadja majd az amerikai illemtől eltérő üdvözlésemet. Mert ha jól tudom, Amerikában az a szokás, hogy a bemutatkozáskor bókokkal árasztjuk el a másikat. Én azonban ahelyett, hogy kifejeztem volna önnek nagyrabecsülésemet, azonnal egy nagyszabású feladattal bíztam meg … Úgy éreztem, hogy a rendelkezésre álló rövid időt inkább életbevágó kezdeményezések megtárgyalására kell fordítanunk. Emellett biztos voltam benne, hogy kedvezően fogadja javaslataimat, hiszen már korábban is nagyszerű dolgokat vitt véghez”.
Mára a Mel Landow által szponzorált iskolákban több ezer gyerek tanult, akik közül többen vezető szerepet töltenek be a zsidó közösségben.
Sholom Ber Lipskar rabbi
