Minneapolisban születtem, hagyománytisztelő zsidó családban. Állami iskolába jártam, de emellett hitközségi oktatásban is részesültem. 17 éves koromban részt vettem egy izraeli programon, amelyet a konzervatív mozgalom oktatási intézménye szervezett.
Izraelben nem voltak a konzervatív kibucok, így egy modern-ortodox kibucban helyeztek el. Ott kezdtem el tartani a sábátot, és mélyebben tanulni a zsidóságról. Négy hónap után hazatértem és úgy döntöttem, hogy szombattartó maradok.
Ehhez a Chábádtól kértem és kaptam segítséget. Felhívtam a Minneapolisban szolgáló lubavicsi küldöttet és elmondtam: „Most jöttem vissza Izraelből és szeretném maguknál tölteni a sábátot”. Nagyon megörült.
Csodálatos élményben volt részem, ezért még azután is, hogy ősszel beiratkoztam az egyetemre, lubavicsi családokhoz jártam sábátot tartani. A következő nyáron úgy döntöttem, hogy teljes időben Tórát szeretnék tanulni. A Machon Chana iskolát szemeltem ki, a Chábád fiatal nők számára létrehozott New York-i szemináriumát.
A szüleim ellenezték a tervemet, a rokonaim fel voltak háborodva. A barátaim elfordultak tőlem. Így amikor Crown Heights-ba érkeztem, úgy éreztem, nincs kivel beszélnem. Ekkor jutott eszembe, hogy esetleg a Rebbe feleségéhez fordulhatnék a gondjaimmal.
Két szobatársammal együtt írtunk levelet a rebecennek. Elvittük a Rebbe President utcai otthonához, bedobtuk az ajtónyíláson, majd olyan gyorsan elfutottunk, ahogy csak tudtunk. Néhány nappal később Galperin asszony, a Machon Chana szakácsnője odajött hozzám, és megkérdezte: „Te írtál levelet a rebecennek?”
Hevesen kezdett dobogni a szívem, és azt gondoltam: „Kirúgnak, pedig csak három hónapja vagyok itt!”. Nagyon megdöbbentem, amikor így folytatta: „A rebecen szeretne találkozni veled és a barátnőiddel”. A következő héten együtt mentünk a házához. Egy méltóságteljes, elegáns, apró termetű nő nyitott ajtót, Chájá Muska rebecen! Emlékszem, gyönyörű ruhát viselt, parókát és kendőt.
Barátságosan beinvitált minket és az ebédlőbe vezetett, ahol finom porcelánnal és kristállyal volt megterítve, mintha királyi vendégeket fogadna. Leültünk és süteménnyel meg gyümölcslével kínált minket. Látszott, hogy sok energiát fektetett abba, hogy jól érezzük magunkat.
Miután helyet foglaltunk, néhány kérdést tett fel. Természetes lett volna, ha arra kér minket, meséljük el a személyes történetünket, de nem faggatózott. Ehelyett megkérdezte, mit szeretünk csinálni, mik a hobbijaink, milyen zenét hallgatunk.
Bár több mint egy órát töltöttünk ott, nem éreztük, hogy a terhére lettünk volna. Korábban magányosnak éreztem magam, most viszont megerősödve távoztam és elhatároztam, hogy Crown Heights-ban maradok.
Az évek során, ahogy visszatekintettem erre az epizódra, egyre jobban értékeltem a bölcsességét. Egy átlagember valószínűleg azt kérdezte volna: „Hogyan lettél vallásos? Hogyan kerültél a Machon Chánába?” Ő azonban nagy tisztelettel és érzékenységgel bánt velünk. A rebecennél tett látogatásból sok erőt merítettem, és fontos leckét nyújtott az emberekkel való kommunikációhoz a küldötti munkám során.
Devora Caytak
