Ovádjá Joszef avatott rabbivá. 1977-ben, több neves rabbi tanácsát kikérve, csatlakoztam egy csoporthoz, mely úgy döntött, hogy bevonul a hadseregbe. Szerettünk volna hozzájárulni az Izraeli Védelmi Erők zsidó jellegének erősítéséhez.
Egy gyorsított alapkiképzést követően tisztként végeztünk a katonai rabbinátusnál. […] később kineveztek a Mercháv Slomó Parancsnokság rabbijává, amely a jom kipuri háború óta a Színáj-félsziget déli részéért volt felelős.
[Ekorra] a Színáj kiürítése javában zajlott. […] 1981-ben, a jom kipurt követő éjszakán egy hadnagy lépett be az irodámba azzal a panasszal, hogy a szent napon munkára kényszerítették. Meglepő módon egy olyan egység nevét említette, amelyikről még sohasem hallottam. […] elmentem beszélni a parancsnokság vezetőjével. […]
A parancsnok igencsak meglepődött, amikor kimondtam az egység nevét […] kiderült, egy olyan egységről volt szó, amely a Színáj-félszigeten végzett különféle rejtett műveleteket. Az egész országban csak néhány ember tudott a létezéséről, köztük Gád Návon, a hadsereg főrabbija, aki engedélyt adott az egységnek arra, hogy jom kipurkor se hagyjon fel a tevékenységével.
Fél évvel ezután kezdődött meg a végleges kivonulás a Színáj-félszigetről. Az akció vasárnap hajnalban indult. Csütörtök este eszembe jutott, hogy a titkos egység épületéről nem távolították el a mezuzát. A tábori rabbinátus utasítása szerint minden zsidó vallási tárgyat el kellett távolítani, nehogy az egyiptomiak meggyalázzák őket.
Konzultáltam a parancsnokság vezetőjével és megkérdeztem Návon rabbit, aki azt mondta, vegyem le a mezuzát, így másnap elrepültem a bázisra.
[…]
Meghívtak egy izraeli katonai delegációt az Egyesült Államokba, és megtiszteltetés volt számomra, hogy a kilenc tiszt egyikeként részt vehettem az úton. Körülbelül egy héttel a kivonulás után indultunk. A tisztek sokat hallottak a Lubavicsi Rebbéről és szerettek volna találkozni vele.
Ez volt az első alkalom, hogy a Rebbe személyesen fogadott az irodájában. […] Egy ponton felém fordult. Megnevezte a titkos bázist és megkérdezte: – Végül levették onnan a mezuzát?
Végigfutott rajtam a hideg. Rajtam kívül csak két tiszt tudott erről, és mindketten rám néztek – döbbenten és némi gyanakvással. Én magam is nagyon elcsodálkoztam. Miután tudomást szereztem erről a titkos bázisról, átfogó biztonsági vizsgálaton estem át, és rendkívüli óvatossággal őriztem a titkot.
Látva a reakciónkat, a Rebbe kérte, hogy négyszemközt beszélhessen a rangidős tiszttel, Ámrám Micna ezredessel. Később Micna elmondta: a Rebbe közölte vele, hogy az információ nem tőlem származott, hogy saját információforrásai vannak. Ennek megerősítésére felfedett egy személyes ügyet is, amelyről csak Micna és még egy ember tudott csak. […]
Pályám során volt alkalmam jelentős időt tölteni több kimagasló tóratudós és zsidó vezető otthonában, de azt az emelkedettséget és szentséget, amit a Rebbe jelenlétében éltem át, máshol nem tapasztaltam. Számára minden világos és ismert volt. Most is borzongás fut végig rajtam, amikor visszagondolok erre.
Binjámin Eliász rabbi
