A Rebbe igen nagy hatással volt az életemre. Segített döntést hozni a párválasztás során, tanácsot adott anyagi ügyekben és egyengette a rabbinikus karrieremet. Elmondhatatlanul hálás vagyok neki. Az alábbiakban a hászidjai iránt érzett szeretetét igyekszem bemutatni, néhány személyes példán keresztül.
Az ötvenes évek elején a brooklyni lubavicsi jesivában tanultam […] Abban az évben történt, hogy peszách után arab terroristák törtek be Kfár Chábádba, és meggyilkoltak öt diákot és egy tanárt. A Rebbe azért küldött minket oda, hogy erősítsük a helyiek morálját.
A Rebbe nem adta parancsba, hogy csatlakozzak a csoporthoz, hanem megkérdezte, hogy van-e kedvem elutazni Izraelbe. Őszintén szólva nem voltam túl lelkes, mert a biztonsági helyzet nem volt valami fényes és tudtam, hogy a szüleim nagyon aggódnának, ezért kitérő válasz adtam: „Ha a Rebbe úgy kívánja, hogy elutazzak, akkor elutazom”.
A Rebbe azonban nem ilyen válaszra várt és ennek hangot is adott: „Én téged kérdeztelek”. Erre igent mondtam. A Rebbe kifejezte örömét és még egy ígéretet is tett: „Ha elutazol Izraelbe, megtalálod a párodat”.
Négy hetet töltöttünk Izraelben. Az utolsó héten ellátogattam a nagybátyám családjához, a csoport tagjai pedig kirándulásokat tettek a különböző szent helyekre. Ekkor történt, hogy ajánlottak a számomra egy menyasszonyt. Cipora Schneersonnak hívták és a Chábád mozgalmat megalapító Sneur Zálmán rabbinak a leszármazottja volt. Találkoztunk néhány alkalommal és mivel úgy éreztük, hogy illünk egymáshoz, táviratot küldtünk a Rebbének, hogy kikérjük a véleményét. A válasz hamar megérkezett: „A Schneerson-házasság helyes dolog. Látogass el a szent helyekre”.
[…]
Egy barátom, aki kántorként dolgozott, hallotta, hogy Brighton Beach egyik zsinagógájának rabbija éppen Izraelbe készül áttelepülni, és szólt a lehetőségről. […]
Bár korábban még sohasem dolgoztam zsinagóga rabbijaként, sikeres lettem, köszönhetően a Rebbe folyamatos tanácsainak. […]
Amikor valamilyen konfliktus keletkezett a közösségben, a Rebbe azt javasolta, hogy azonnal foglalkozzam az üggyel. Például a környéken volt egy éruv, azaz a szombati cipelést lehetővé tévő szimbolikus kerítés. Az emberek egy része azonban rosszul értelmezte az éruv szabályait, és olyan tárgyakat is tartottak maguknál, melyeket nem lett volna szabad. Nem akartam erről a közösség előtt beszélni, mert féltem, hogy sokak haragját kiváltanám. A Rebbe viszont a következőt mondta: „Beszélned kell erről a témáról. Ha elmulasztod, később az emberek azt mondják majd, hogy nem figyelmeztetted őket a szombat megszegésével kapcsolatban. Ezzel fognak megvádolni. Kötelességed tehát, hogy felhívd a figyelmüket a problémára, de kedvesen tegyed”.
Ez volt a Rebbe módszere. Mindig a legfontosabb dolgokra összpontosított: Istenre, a Tórára és az emberek spirituális fejlődésére. Ezt tanította, a saját példáján keresztül, minden hászidjának.
Shraga Faivel Rimler rabbi
