1951-ben egy évvel apósa, az előző rebbe halála után a Rebbe átvette a mozgalom vezetését, és szinte azonnal csodálatos események sora vette kezdetét. Ezekből szeretnék elmondani néhányat.

Egyszer megszólalt a telefonunk szombaton. Természetesen nem vettük fel a kagylót, de a telefon folyamatosan csengett. Végül a hívó a házmesternél próbálkozott, és neki mondta el, hogy nagyapám barátjának a fia mély kómába esett és kritikus az állapota. A szülők azt szerették volna, ha felkeressük a Rebbét és az áldását kérjük.

A szombat kimenetele után elmentem a Rebbe irodájába. Amikor meglátta, hogy az iroda ajtaja előtt állok, behívott. Elmondtam a szülők kérését, ő pedig azt tanácsolta, hogy menjek be a kórházba, és kiáltsam a beteg fülébe az előző rebbe nevét és az anyja nevét, majd az ő saját nevét és az anyja nevét.

Így tehát elmentem a kórházba, megkerestem a beteget, akit Noah Danielnek hívtak, és a New York-i városháza adóügyi osztályának volt a vezetője. Odaléptem hozzá és a Rebbe utasítása szerint teljes erővel beleordítottam a fülébe. Hirtelen erősen rángatózni kezdett. Mindenki elképedt. A férfi ezzel együtt továbbra is súlyos állapotban maradt, és az orvosok szerint élet és halál között lebegett. Azt mondták, hogy még ha magához is tér, soha többet nem élhet normális életet és feltételezhetően csak vegetálni fog.

Elmondtam a Rebbének, mi történt, ő pedig megkért, hogy minden nap látogassam meg a beteget, és instrukciókkal látott el, hogy mit tegyek. Minden nap közölte, hogy mit kell csinálnom. Egyszer mezuzát kellett erősítenem az intenzív osztályon lévő kórterem ajtajára. Máskor egy haszid tanításokat tartalmazó könyvet kellett a párnája alá helyeznem.

Egyszer aztán, egy pénteki napon, Noah Daniel magához tért, és mintha mi sem történt volna, részleteket kezdett felmondani a Pátách Élijáhuból, ami a Zohárnak, a kabala alapkönyvének bevezető fejezete. Az orvosok alig akarták elhinni, de teljesen felépült. Még ma is életben van, több mint 90 éves.

Ezt követően a Rebbe áldása megmentette a nagyapámat egy operációtól. Ez az ötvenes évek elején volt, amikor autót vettem magamnak. A jesiva sofőrje látott az autóval, és megkért, hogy adjak néhány leckét Chaya Mushka rebbecennek, a Rebbe feleségének. A rebbecennek ideig-lenes jogosítványa volt, és még gyakorolnia kellett. Ekkoriban történt, hogy a nagyapám megbetegedett, és az orvosok szerint azonnal szemműtétre volt szüksége, különben megvakult volna. Hamar időpontot foglaltunk a műtétre a Maimonides Kórházban. A beavatkozás előtti napon összetalálkoztam a rebbecennel, és egy szívességet kértem tőle: „Ha nem okoz gondot, megemlítené a nagyapám nevét a Rebbének? Holnap megműtik és előfordulhat, hogy elveszíti a látását. Szüksége van a Rebbe áldására.”  A rebbecen megígérte, hogy megteszi, amit kértem. A következő nap, amikor a nagyapámat újra megvizsgálták, közölték, hogy nincs mit műteni, menjen haza. Ő úgy is tett, és teljesen rendbejött.

1988-ban az én egészségem rendült meg, és a Rebbe tanácsának köszönhetően gyógyul-tam meg. Először a gyomrom kezdett állandóan fájni. Egy gasztroenterológushoz, Dr. Wolfsonhoz mentem a panaszommal, aki kolonoszkópiát és endoszkópiát végzett, majd közölte, hogy megkeres, ha megérkezik az eredmény. Egy héttel később csengett a telefon. Dr. Wolfson volt az. „A probléma súlyos. Életveszélyes az állapota és azonnal gyomorműtétre van szüksége” – mondta.

Rögtön tárcsáztam a Rebbe irodáját és beszéltem a titkárával. A Rebbe üzenete az volt, hogy ellenőriztessem az otthonunkban lévő mezuzákat és a tfilinemet is. Leszedtem az ajtófélfákon lévő 14 mezuzát, fogtam a két pár tfilinemet és elvittem egy tóramásolóhoz, hogy ellenőrizze őket. Ezt követően más orvosok szakvéleményét is kikértem. Mindannyian az operációt javasolták.

Miután hazaértem, a tóramásoló hívott telefonon. Azt kérte, menjek át hozzá. Amikor odaértem, olyan dolgot mutatott, amin felettébb elcsodálkoztam, különösen, hogy a tfilinjeimet mindössze két hónappal korábban ellenőriztettem. A tfilinben lévő pergamentekercsen egy folt kitakart két betűt, egy zájint és egy káfot. Ha ezeket összeolvassuk, a zách, azaz tiszta szót kapjuk. A betűk az ulezikáron szóban voltak, melynek jelentése: és emlékeztetőül.  „Ezt a tfilint nem használhatja” – mondta a tóramásoló. Természetesen azonnal új, kóser tekercseket vásároltam.

Ahogy hazaértem, azonnal felhívtam a Rebbe irodáját, hogy köszönetet mondjak. A Rebbe a következő üzenetet küldte válaszképpen: „Ez az igazi orvosság”. Nem sokkal később megoperáltak, és minden rendbe jött.

Yosef Goldberg rabbi

Megjelent: Gut Sábesz 21. évfolyam 7. szám – 2018. október 28.