Orvosként dolgozom és a veleszületett szívproblémákra szakosodtam. Szívsebészetet a londoni Guy’s Kórházban tanultam a neves Michael Tynan professzortól.
Egyszer egy zsidó házaspár jelent meg az osztályon egy újszülöttel, és arról panaszkodtak, hogy a kisfiú nem növekszik, nehezen lélegzik és rendkívül nyugtalan. A vizsgálatok kiderítették, hogy a szíve két kamrája között jókora lyuk tátong, s emiatt túl sok vér került a tüdejébe, a szíve megduzzadt és hatalmas nyomást fejtett ki a tüdőartériákra, ezért minden egyes levegővétel küzdelem volt, s erre használta fel minden energiáját.
Amikor a család megtudta, hogy izraeli vagyok, megkérték a kórházat, hogy engem is vonjanak be kezelésbe, bár csupán gyakornok voltam.
Miután befejeződött a kivizsgálás, elmagyaráztam a családnak, hogy mivel a gyermek állapota folyamatosan romlik, gyógyszeres kezelésre van szüksége. Miután pedig stabilizáltuk az állapotát, számos invazív beavatkozásra lesz szükség.
A család megértéssel fogadta a magyarázatomat, de azt kérték, hogy az operációval várjunk még, mert először szeretnék megkapni a Lubavicsi Rebbe áldását. Elfogadtuk a kérésüket, bár a kórház nem zsidó dolgozói nem tudták mire vélni a dolgot. Személyesen keresték fel a Rebbét, aki megáldotta a gyermeket és kaptak egy dollárt, hogy a gyermekük érdemében adakozzanak. „Azt mondta nekünk, hogy az Örökkévaló gondoskodik a gyerekünk egészségéről és gyógyulásáról. Ne végezzenek semmilyen beavatkozást, csak tartsák szemmel a fejlődését és a létfunkcióit” – mondták.
Tynan professzor természetesen tiltakozott, mert meg volt győződve arról, hogy kizárólag operáció segíthet a gyermeken. Mivel azonban a szülők hajthatatlanok maradtak, a gyógyszerek adagolását folytattuk, de hazaengedtük a kisfiút és csak rendszeres kontrollra kellett visszatérniük a kórházba. Biztosak voltunk benne, hogy hamarosan kritikus szintre zuhan az állapota, és a szülők egyenesek könyörögni fognak a műtétért.
A második vizsgálat után azonban egyértelmű javulást tapasztaltunk. A harmadik és negyedik vizsgálat pedig olyan mértékű gyógyulásról tanúskodott, mely az egész kórházi személyzetet meglepte, Tynan professzort is. A szívproblémák a szemünk láttára szűntek meg. Egyértelmű volt, hogy olyan jelenséggel állunk szemben, melyre még nem láttunk példát.
A kisfiú eközben csak gyógyult, erősödött, fejlődött. Később visszatértem Izraelbe, de értesültem róla, hogy a kis beteg teljes mértékben felépült.
Amikor elérte a bár micva kort, a Siratófalnál rendeztek ünnepséget a számára, melyre engem is meghívtak. Még arra is volt lehetőségem, hogy alaposan megvizsgáljam. Egy egészséges, erős és okos fiatalember állt előttem. Semmi jel nem utalt arra, hogy csecsemőkorában milyen kihívással nézett szembe.
Erre a szerencsésen végződő történetre mindig szívesen gondolok vissza. Az egész karrierem alatt nem tapasztaltam hasonlót. Még Tynan professzor is, aki csak a tudományban bízik, elismerte, hogy nem lehet racionális magyarázatot adni a történtekre és egyfajta csodát tapasztalhattunk meg. Kénytelen volt belátni, hogy minden tudását és tapasztalatát felülírta ez a természetfeletti gyógyulás.
Dr. Avraham Lorber
