1965-ben házasodtam meg. Mivel mindketten Montreálban nőttünk fel, úgy döntöttünk, hogy ott kezdjük el közös életünket. A legfőbb vágyunk azonban az volt, hogy a Rebbe küldötteiként szolgálhassunk valahol. Lehetőségként felmerült Detroit, Kalifornia és Florida is, de a döntést természetesen a Rebbére bíztuk.
Amikor írtam neki erről, azt válaszolta, hogy vitassam meg a dolgot a barátaimmal. Így is tettem, ők azonban azt javasolták, hogy inkább legyek üzletember. Ehhez nem volt kedvem, mert eltökéltem, hogy küldöttként akarok dolgozni, így többször is írtam ez ügyben a Rebbének. Ő azonban mindig ugyanazt a választ adta: hallgassak a barátaimra.
Mindig úgy írtam a Rebbének, mintha az apám lenne. Őszintén feltártam előtte az érzéseimet és gondolataimat. Vettem tehát egy nagy lélegzetet és eldöntöttem, hogy még utoljára teszek egy próbát és megpróbálom rávenni, hogy mégis fogadjon el a küldöttjének.
A válaszát sohasem felejtem el: „Honnan jött ez az ötlete? Hát nem írtam már meg egyszer, kétszer, háromszor, hogy a barátaival vitassa meg ezt a kérdést? Ne küldjön több levelet, mert nem fogok rájuk válaszolni. Hozzon döntést a barátai javaslatát követve és az Örökkévaló sikerrel fogja jutalmazni”.
E szerint jártam e, de nem sikerült a barátaim véleményét sem megváltoztatni. Azonban nem adtam fel a küzdelmet. Nem sokkal ezután a Chábád központjában töltöttem szimchát Torá ünnepét. Az ünnepen a Rebbe nagy összejövetelt tartott, másnap pedig személyesen fogadott a feleségemmel együtt. Az összejövetel során a Rebbe a küldetés fontosságáról beszélt és arra ösztönözte a hászidjait, hogy önként vállaljanak küldötti feladatokat, azaz terjesszék a zsidóságot.
Úgy éreztem, hogy most jött el a mi időnk! A személyes találkozó előtt a feleségem írt egy rövid levelet a Rebbének, amit helyben adtunk át. Az ünnepi beszéd hatására azt írta, hogy önként szeretnénk küldötti munkát vállalni. Készek voltunk akár Timbuktuba vagy Mongóliába is elköltözni, bármit elfogadtunk volna a Rebbétől.
A Rebbe ehelyett a következő módon áldott meg minket: „Legyenek sikeresek a Tóra terjesztésében azon a helyen, ahol élnek”. Más szóval, Montreálban kellett maradnunk.
Ez persze nem jelentette azt, hogy le kellett volna mondanunk a zsidóság terjesztéséről. A Rebbe azzal bízott meg minket, hogy tartsuk a kapcsolatot a Montreál környéki kisebb településeken élő zsidókkal és a számukra szervezzünk programokat. Elsősorban Cornwallban és Sherbrooke-ban tevékenykedtünk.
Amikor a Rebbe útnak indította a kóserság erősítését célzó kampányát, aktív szerepet vállaltam benne. A tfilin-kampánnyal szemben a kóserság bevezetése egy háztartásba igen hosszú és összetett feladat. Bár egész nap dolgoztam és otthon kilenc gyerek várt, az estéimet mégis azzal töltöttem, hogy konyhákat kóseroltam ki.
Folytatjuk!
Mayer Plotkin rabbi
