Az én történetem a nagyapámmal, Ávráhám Szender Nemtzovval kezdődik, aki Orosz­országban élt. 1897-ben, miután leszerelt a cári hadseregből, ahol képes volt a Tóra szerint élni és kizárólag kóser ételeket fogyasztott, ellátogatott Lubavicsba. Az ötödik rebbe, Sálom Dov Ber Schneerson rabbi éppen akkor készült megnyitni az új Tomchéj Tmimim jesivát a településen. A jesiva titkára, Joszef Jicchák rabbi, a rebbe 17 éves fia, aki később az utódja lett, először elutasította nagyapámat. Ennek az volt az oka, hogy akkor nagyapám már 27 éves, nős ember volt, sokkal idősebb a többi, tizenéves diáknál. Nagyapám azonban nem hagyta magát és azt kérte, hogy maga a rebbe döntsön az ügyében. Azzal érvelt, hogy ugyan mehetne valamilyen jól ismert, nagy tiszteletnek ör­ven­dő jesivába is, ahol még ösz­töndíj is várná, ő azonban ragaszkodik az éppen akkor in­duló, még teljesen ismeretlen intézményhez, méghozzá azért, mert annyira fontos a számára a hászidizmus és az, hogy a leszármazottai is mind hászidok legyenek. „Ne csak saját magam miatt vegyenek fel, hanem az unokáim, a dédunokáim és az utánuk következő nemzedékek miatt is” – mondta a rebbének, aki ezek után igent mondott.

Nagyapám sok évet töltött a jesivában, ahol jó barátságba került a titkárral, a későbbi rebbével. Később kóser mészáros lett és Manchesterbe vándorolt, de a rebbével szoros kapcsolatban maradt. Ezután csupán egyszer találkoztak személyesen, amikor 1937-ben a rebbe Párizsba látogatott és nagyapám odautazott, hogy láthassa. A rebbe a következőt mondta, amikor meglátta: „Kerested az igazságot, megtaláltad az igazságot és az igazság szerint élsz”.

Nagyapám Angliában maradt, és negyven éven át dolgozott kóser mészárosként, majd 1945-ben nyugdíjba vonult. Amikor öt évvel később elhunyt a rebbe, a következő, híressé vált táviratot küldte a gyászolóknak New Yorkba: „Az Örökkévaló Isten vigasztalajon meg benneteket Menáchem által”. Ez játék volt a szavakkal, mert a Menáchem egyaránt jelent vigasztalást és utal a rebbe vejére, Menáchem Mendel Schneerson rabbira, aki egy évvel később valóban átvette a Chábád mozgalom vezetését.

Nagyapám az elsők között volt, akik Menáchem Mendel rabbit javasolták a rebbe utódjának, és sokan adtak a szavára. A rebbe első halálozási évfordulóján nagyapám New Yorkba utazott, hogy elősegítse az új rebbe beiktatását.
A jeles alkalomra rengete­gen érkeztek a lubavicsi központi zsinagógába, és fár­brén­gent, hászid összejövetelt tartottak. Nyolcszáz férfi jelent meg, alig fértek el az épületben. Menáchem Mendel rabbi először tóramagyarázatokat tartott, melyekben sokat beszélt az előző rebbe mun­kájáról és arra biztatta a há­szi­dokat, hogy kövessék az útját. Egy óra elteltével a nagyapám, aki akkor már a nyolcvanas éveiben járt, felállt és azt mondta: „A tóramagyarázatok nagyszerűek, de most hászid tanítást szeretnénk hallani”. Hászid tanítást általában csak egy rebbe adott, nagyapám tehát arra utalt, hogy elérkezett az idő, hogy Menáchem Mendel rabbi magára vegye a közösség irányítását. Ez mindenki számára egyértelmű volt, így nagyapám felszólalása után nagy csend ereszkedett a zsinagógára. A hászidok visszafojtott lélegzettel várakoztak.

A rabbi pedig belekezdett abba a hászid tanításba, melyet az előző rebbe a halála előtt írt az Énekek éneke kapcsán, majd a saját magyarázataival folytatta. Egy idő múlva kis szünetet tartott, mire nagyapám felállt és kijelentette: „Isten megsegített minket! Van rebbénk! Mondjunk lechájimot az új rebbére!”

A hászidok öröme leírhatatlan volt. Ez a pillanat kiemelt helyet foglal el a Chábád mozgalom történetében. A Rebbe sokáig visszakozott és nem vette magára a vezető szerepet, de végül engedett a nagyapám és a többi hászid könyörgésének.

Így vált teljessé az én történetem is. Ha az ötödik rebbe nem engedte volna, hogy nagyapám beiratkozzon a je­si­vájába, akkor nem lett volna a hászidok között, akik az új rebbe beiktatását várták. Az ötödik rebbe bizonyára látta előre, hogy milyen nagy jelentőségű döntést hoz, és pontosan tudta, hogy miért veszi fel nagyapámat.

Sholom Nemtzov

 

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 36. szám – 2022. május 12.