Gyerekként sokszor hallottam apámtól, ahogy a Torah Vodaas jesiva vezetőjének a Tánjáról tartott óráit dicsérte. Számára sokat jelentett a Tánja, engem is arra buzdított, hogy minél többet tanulmányozzam. Azonban amikor először felütöttem, megijesztett a rengeteg, számomra ismeretlen kabbalisztikus fogalom. Ráadásul a hászid filozófia egyáltalán nem szerepelt a jesivám tananyagában.
Egy nap egy diáktársam arra kért, hogy beszéljünk négyszemközt. „Ne mondd el senkinek, de hetente egyszer eljön valaki a jesivába Brooklynból, hogy hászidizmust tanítson. Tudom, hogy te nyitott gondolkodású vagy és érdekel a zsidó filozófia. Gyere, vegyél részt te is az órákon. Éjjel kettőkor találkozunk kint az utcán, ahol valaki majd felvesz minket autóval.” A tanártól, Yoel Kahn rabbitól rendkívüli tanításokat hallottunk. Ez volt az első alkalom, hogy valóban elmélyedtem a Chábád filozófiájában.
Időnként részt vettem a Rebbe által vezetett hászid összejöveteleken, melyek különleges élményt jelentettek. Olyan jesivában tanultam, ahol a tóratanulást rendkívül komolyan vették, de az öröm kifejezésére csak kevés lehetőségünk volt. Ezek után együtt énekelni, tanulni, lechájimot mondani a Rebbével egy döbbenetesen új tapasztalatot jelentett.
Ezzel együtt távol éreztem magam a Chábádtól. Érdekes hely volt, de egészen más, mint a saját világom. Egyszer éppen ezen morfondíroztam, amikor a Rebbe meglepetésemre Chájim Soloveitchik rabbitól, a legendás tóratudóstól, majd a rogacsovi bölcstől, Joszef Rosen rabbitól idézett, mielőtt megfogalmazta volna a saját véleményét. Akkor döbbentem rá, hogy a Rebbe ugyanabban az intellektuális világban mozog, mint én, csak további dimenziókkal egészíti ki. Ennek hatására elhatároztam, hogy átiratkozom a központi lubavicsi jesivába.
Írtam egy bemutatkozó levelet a Rebbének, melyben megemlítettem, hogy [nyelvi akadályok miatt] sokakhoz nem jutnak el a gyönyörű magyarázatai, ezért érdemes lenne olyan formában kiadni azokat, hogy a külvilág számára is élvezhetőek legyenek. Válaszában a Rebbe arra kért, hogy küldjek neki egy általam szerkesztett szövegrészletet. Miután megkapta, biztatott, hogy folytassam a munkát.
Az elkészült írások olyan magazinokban jelentek meg, mint a Hápárdesz vagy a Moriá, de csak azután, hogy a Rebbe leellenőrizte és jóváhagyta azokat. Adott néhány támpontot, hogy mi alapján szerkesszem meg a cikkeket, de alapvetően szabad kezet adott. Ha észrevett egy nyelvtani hibát vagy pontatlan fordítást, azonnal korrigálta, illetve odafigyelt, hogy tömören fogalmazzak.
1985-ben megírtam a Rebbének, hogy eljegyeztem a menyasszonyomat. Azt kérte, hogy az esküvőm tiszteletére jelentessem meg a kiadott cikkek gyűjteményét. Visszagondolva egyértelmű, hogy a Rebbe így biztosította, hogy az esküvőmre készülve is a Tóra álljon a gondolataim középpontjában.
Az, hogy a Rebbe számára dolgozhattam, képessé tett arra, hogy összetett talmudi témákat tudjak elemezni és megérteni. Remélem, hogy örömét lelte a munkámban és hasznosnak tartotta azt.
Isser Zalman Weisberg rabbi
