A baltimore-i Ner Yisroel jesivában végeztem, ott is avattak fel rabbinak. Megházasodtam, családot alapítottam, majd a norwichi Beth Jacob zsinagóga élére álltam. Yosef Wineberg rabbi, egy lubavicsi jesiva adománygyűjtője minden évben ellátogatott Norwichba, és egy egy alkalommal feltettem neki egy kérdést, mely már régóta foglalkoztatott. Ez egy bonyolult jogi probléma volt, melyről a régi nagy rabbik is értekeztek. Wineberg rabbi azt tanácsolta, hogy forduljak a Lubavicsi Rebbéhez az ügyben. Eleinte nem akartam megírni a levelet, mert tudtam, hogy a Rebbe rengeteg levelet kap a világ minden tájáról. Miért pont az enyémre válaszolna? Ráadásul nem is voltam lubavicsi hászid. Ezzel együtt arra jutottam, hogy nincs mit vesztenem, legfeljebb nem kapok választ. Így is lett, a Rebbe nem válaszolt a levelemre.
Később felhagytam a rabbisággal, és az üzleti életben helyezkedtem el. Egyszer meglátogatott egy barátom, aki nem sokkal korábban vándorolt ki a Szovjetunióból Izraelbe. Arra kért, hogy kísérjem el a Lubavicsi Rebbéhez, akinél időpontot kapott egy személyes találkozóra. Amikor beléptünk, bemutatkoztam. Ő a legnagyobb meglepetésemre így szólt: „Tudom, ki Ön. Egyszer írt nekem, ugye?”. Ezután előadtam neki részletesen a kérdésemet, ő pedig hosszú választ adott a Cemách Cedek (a harmadik lubavicsi rebbe) írásai alapján. Elképesztő volt, hogy a Rebbe emlékezett egy négy-öt évvel korábban írt levélre, és azonnal meg is tudta válaszolni a kérdésemet.
Tíz évvel később, 1967-ben ismét írtam neki a hatnapos háború előtt mondott híres beszédével kapcsolatban. Akkor már egyértelmű volt, hogy háború lesz, mert az Izraelt körülvevő arab államok támadásra készülődtek. A Rebbe erre válaszul elindította a tfilin-kampányt, melynek lényege, hogy minél több zsidó férfi, és elsősorban az izraeli hadsereg katonái, rakjanak tfilint. A Talmud szerint a tfilin viselése hosszú életet biztosít és védelmet nyújt. Véleménye szerint nem csak azon katonáknak jelent védelmet ez a micva, akik gyakorolják azt, hanem az egész hadseregnek, a diaszpórában élő zsidók tfilinviselése pedig az Izraelben élő zsidóknak.
Úgy éreztem, hogy ez a hozzáállás némileg ellentmond a Maimonidész, a XII. században élt nagy filozófus és törvénytudós véleményének, aki azt írta, hogy a mezuzát ne azért erősítsük az ajtófélfáinkra, mert védelmet remélünk tőle, hanem azért, mert ezzel Isten akaratát teljesítjük. Ha a ház védelmét akarjuk ezzel biztosítani, akkor egyszerű amuletté silányítjuk a mezuzát.
A Rebbe igen összetett és részletes válaszát egy-két hét elteltével kaptam meg. A Talmud különböző helyeire és a Rámbám írásaira hivatkozva kifejtette, hogy rosszul értelmeztem a Rámbám szavait, aki valójában azt írta, hogy akkor silányítjuk amuletté a mezuzát, ha újabb szavakkal egészítjük ki. Annak, hogy egy zsidó milyen intencióval teljesíti ezt a parancsolatot, ehhez nincs köze. A Rebbe továbbá rámutatott a Rámbám egyéb írásaira, melyekben az áll, hogy teljesíthetjük a micvákat az értük járó jutalomra koncentrálva is, illetve biztathatunk másokat arra, hogy tartsák be a parancsolatokat, még akkor is, ha csupán az ezzel járó előnyök érdeklik őket. A Rebbe azt is hozzátette, hogy mielőtt valaki tfilint rak, elmondja rá a megfelelő áldást, melyben az áll, hogy az Örökkévaló parancsolta meg e micva teljesítését, tehát egyértelmű, hogy az illető ezzel a szándékkal hajtja végre ezt a cselekedetet. Lehet, hogy emellett még a várható jutalomra is gondol, de az csak másodlagos.
Ez csupán egy rövid összefoglalója volt annak a kimerítő válasznak, melyet a Rebbétől kaptam. Ezzel arra akartam rávilágítani, hogy a Rebbe nem csupán nagy hatású zsidó vezető volt, hanem egy kiemelkedő tóratudós is, és ezt személyesen is megtapasztalhattam.
Sidney Shulman rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 32. szám – 2022. április 13.
