A kínai Sanghajban születtem, ahol a nagyapám, Judah Abraham a szfárádi zsidó közösség egyik vezetője volt. 1948-ban, 21 éves koromban Hongkongba költöztem, majd 1963-ban Londonban telepedtem le. Ott házasodtam meg, majd idővel Miamiba települtünk át.

1962-ben, amikor még a Távol-Keleten éltem, elutaz­tam New Yorkba, hogy részt vegyek egy rokonom bár micváján. Ott számos hásziddal összeismerkedtem, és az egyikük vélhetőleg beszámolt a Rebbének arról, hogy egy hongkongi zsidóval találkozott. New Yorkban egy régi sanghaji ismerősömnél, Benny Fishoffnál laktam, s oda érkezett a Rebbe üzenete, hogy szívesen látna. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet ő, ezért befogtam a telefon kagylóját és úgy kérdeztem meg Bennyt: „Ki ez a Lubavicsi Rebbe?”

A találkozó megannyi meglepetést tartogatott. A Rebbe szobájába lépve először az egyszerű berendezés tűnt fel. A szoba közepén egy nagy íróasztal állt, mögötte pedig egy elegáns úriember, aki érkezésemkor felállt és kezet nyújtott. A Rebbe eleinte az életemről kérdezgetett, majd magáról mesélt. Arról beszéltünk, hogy miként élik meg közös zsidó örökségüket az emberek a világ különböző közösségeiben. A beszélgetés angolul zajlott. Meg kell jegyeznem, hogy a Rebbe kiválóan beszélte ezt a nyelvet. Időnként az órámra pillantottam, mert nem akartam túl sok idejét elrabolni. Órákon át beszélgettünk, de a Rebbe mindig megnyugtatott, hogy még bőven van időnk. Rengeteg kérdést tett fel a Távol-Kelet zsidó közösségeiről, legyen szó Indiáról, Szingapúrról vagy Kínáról. Különösen azon bagdadi zsidók sorsa érdekelte, akik Ázsia-szerte közösségeket hoztak létre. Emellett a nácik elől arra a vidékre menekült askenázokról is sokat érdeklődött. Minden részletről tudni akart, például a különböző zsidó csoportok együttéléséről, a zsidó infrastruktúráról, a jellegzetes szokásokról, a működő zsinagógákról, iskolákról és mikvékről.

Emlékszem, beszámoltam neki arról, hogy miként változott meg a helyzet Sang­hajban a csendes-óceáni harcok kezdete után, 1941-ben. Addig a város japán kézen volt és pezsgő élet jellemezte. Tehetős zsidó közösség élt ott, mely gondját viselte az üldöztetés elől menekülő európai zsidók ezreinek. A háború azonban mindent feldúlt. A harcok végére, amikor a kínai kommunisták vették át az uralmat, már minden zsidó elhagyta Sanghajt, így amikor a Rebbével beszéltem, a közösség már gyakorlatilag nem létezett. Ezzel együtt sokat kérdezősködött a városról, ahogyan Tokióról, Kobéról és Maniláról is. Emlékszem, nagyon csodálkoztam, hogy miért érdekli annyira a talán ötven főnyi hongkongi zsidóság és a néhány Japánban és Fülöp-szigeteken élő zsidó.

Természetesen ő előre látta, hogy mekkora változások zajlanak majd le a térségben az elkövetkező évtizedekben. Bevallom őszintén, bennem fel sem merült, hogy bármilyen jövője lehetne a távol-keleti zsidóságnak. A Rebbében azonban annál inkább. Tudta, hogy változások jönnek és terveket szőtt az akkor még rohamosan fogyatkozó ázsiai zsidó közösségek fenntartására, sőt fejlesztésére.

Napjainkban több ezer zsidó él Sanghajban. A Chábád három központot üzemeltet a városban, hogy minél hatékonyabban segítse a közösséget. Hongkongban öt erős hitközség működik öt zsinagógával és két Chábád-központtal. 1962-ben még a minjent is nehezen tudtuk összeszedni! Kínában pedig nem kevesebb, mint tizenhárom Chábád-központ található.

A Rebbe mindezt előre látta, ahogy a Chábád fontos szerepét is a régióban. Valamit megéreztem a látomásából, de nem tudtam teljes egészében felfogni. Emlékszem, hogy elmesélt egy anekdotát egy tóról, melynek vize mindig tökéletesen nyugodt volt, ám egyszer valaki beledobott egy kavicsot. A vízben akkor koncentrikus körök keletkeztek, melyek végül az egész tóra kiterjedtek. „A zsidók hatása éppen ilyen. Nem számít, milyen apró az a kavics, amit a vízbe hajít, a fodrozódás végül eléri a partokat” – tette hozzá.

Később, amikor már többet tudtam a Rebbéről és a Chábád-mozgalomról, feltettem magamnak egy kérdést: Hogyan gyakorolhatott a Rebbe akkora hatást oly sok emberre? Azt hiszem, az előbbi példázatban rejlik a válasz. A hullámok, melyeket keltett, idővel a világ minden szélére elértek.

Freddy Ezekiel

Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 7. szám – 2022. november 10.