A ’80-as évek elején, hosáná rábá reggelén a Rebbe lékochot, hagyományos mézes süteményt osztogatott a sátrában. Rengetegen álltak sorban, hogy kapjanak egy darabot és egy pillanatra találkozhassanak a Rebbével. Előttem egy fiatal srác állt, szakadt farmerben, rendezetlen, bozontos hajjal. Mögöttem egy a williamsburgi szatmári jesiva vezetője várakozott.
Ahogy a rendezetlen külsejű fiatal sorra került, a Rebbe megkérdezte tőle: „Hova mész ma este hákáfotra?” „Nem tervezem, hogy bármilyen hákáfotra elmennék” – felelte kissé flegmán a fiatal. A Rebbe erre így szólt: „Nagy megtiszteltetés lenne a számomra, ha ma este velem töltenéd a hákáfotot a zsinagógában.” A fiatalember megköszönte a Rebbe meghívását, de nem reagált egyértelműen. „Átgondolom” – mondta végül.
Én következtem. Megkaptam a süteményemet, majd továbbindultam. Közvetlenül mögöttem állt a már említett szatmári hászid. Ahogy a Rebbe elé lépett, hátrafordultam, és hallottam, ahogy a Rebbe megszólítja: „Látom, hogy azon tűnődik, miért könyörögtem annak a fiatalembernek, hogy jöjjön el ma este a hákáfotra. Pedig a válasz világosan szerepel a Tehila Le-Mose című könyvben.” A hászid jelezte, hogy nem érti, miről van szó. A Rebbe erre elmosolyodott és így folytatta: „De hát ezt a könyvet az ön egyik rebbéje írta!”
A hászid csak állt, zavartan a vállát vonogatva. A Rebbe elkezdte kifejteni, mire gondolt.
A Tehila Le-Mose című könyvet sátoraljaújhelyi rabbi Teitelbaum Mózes, a Jiszmách Mose írta a XIX. század elején Utódai közül kerültek ki a szigeti és a szatmári rebbék.
„A Jiszmách Mose részletesen leírt egy csodálatos történetet, mely szerint a drobitchi Reb Icikel, Michel Zlotchev rabbi apja találkozott egyszer a túlvilágon Rásival. Rási megkérdezte Reb Icikeltől: »Miért beszélnek annyit idefent a fiad nagyságáról? Mivel érdemelte ki ezt a nagy megtiszteltetést?« Reb Icikel azt felelte, hogy bizonyára azért, mert a fia tisztán az Ég kedvéért tanulja a Tórát. Rásit nem elégítette ki ez a válasz: »ezzel nincs egyedül, vannak sokan, akik ezt teszik« – mondta. »Sokat böjtöl és megvonja magától a földi élvezeteket« – válaszolta Reb Icikel. »Ezzel sincs egyedül« – erősködött Rási. »Hatalmas összegekkel támogatja a szegényeket« – mondta Reb Icikel. Rásit ezzel sem tudta meggyőzni. »Ezzel sincs egyedül« – ismételte. Végül Reb Icikel így válaszolt: »A fiam sok megtérőt hozott vissza a Tórához. Sokakat visszavezetett a bűn útjáról Mennyei Atyánkhoz«. Amikor Rási meghallotta ezt a választ, végre megértette, miért ámuldoztak annyira az angyalok Reb Michel nagyságától.”
Amikor a Rebbe befejezte a történetet, a hászid megköszönte és halkan így szólt: „Nagyon jól megértettem.”
Miután a hivatalos hákáfotok véget értek a Chábád-mozgalom központjában és a Rebbe elhagyta a zsinagógát, sokan még ott maradtak és reggelig ünnepeltek. Én sem mentem sehová, s így hajnalban a táncolók között hirtelen megláttam a fiatalembert. Úgy tűnik, végül nem tudott ellenállni a Rebbe személyes meghívásának…
Levi Bukiet rabbi
