Miután harcoltam az 1973-as jom kipuri háborúban és leszereltem a hadseregből, Los Angelesbe költöztem, ahol ruhaüzletet nyitottam egy elegáns negyedben.

Néhány hónappal később hazalátogattam. Mivel az utam New Yorkon át vezetett, úgy döntöttem, hogy elmegyek a Lubavicsi Rebbéhez egy áldásért. Azt sikerült elérnem, hogy a Rebbe egyik titkára, Binyomin Klein rabbi átadja neki a levelemet. Amikor a rabbi ezt követően felhívott telefonon, rendkívül megdöbbentem: a Rebbe azt üzente, hogy menjek vissza a központba és vegyek át három egydollárost, melyeket majd fordítsak jótékonyságra Izraelben. Megértettem a Rebbe üzenetét és elhatároztam, hogy változtatok az életemen. Ez volt az a pont, amikor elkezdtem a vallásos életmód felé közeledni.

Nem sokkal később eldöntöttem, hogy többet nem dolgozom szombaton, ami azzal járt, hogy az üzletemet is be kellett zárnom szombatonként. Ezt nem volt könnyű megtennem, mert a szombat volt a hét legforgalmasabb napja. A hét többi napján néhány száz dollár volt a forgalmam, szombatonként azonban 5000 és 15 000 dollár között kerestem. Más szóval a szombatok biztosították a bevételem legalább 90%-át.

Ha ennyivel kevesebbet keresek, hogyan fogom kifizetni az üzlethelyiség bérleti díját? A szerződést húsz évre kötöttem, és a tulajdonos megfenyegettet, hogy komoly következményei lennének, ha idő előtt fel akarnám bontani a megállapodást. Megpróbáltam találni valakit, aki átvenné az üzletet, de nem jártam sikerrel. Nem tudtam, mitévő legyek. Az fel sem merült, hogy ismét kinyissak szombaton. Írtam tehát a Rebbének: „Nem dolgozom szombatonként, az üzletemet is bezárom. Szeretnék egy áldást, hogy a döntésemnek ne legyenek káros következményei”.

A válasz néhány nap múlva megérkezett. A Rebbe azt írta, hogy hatalmas dolog, hogy a szombat megtartása mellett döntöttem és ügyeljek arra, hogy mindig időben elkezdjem a szombatot, még a pénteki naplemente előtt. Hozzátette, hogy örömmel (ezt a szót aláhúzta) tanítsam Tórára a környezetemben élőket és jótékonykodjak. Ehhez mellékelt 18 dollárt: egy tízdollárost, egy ötdollárost, egy kétdollárost és egy egydollárost. Ezen felbátorodva másnap elmentem az üzlethelyiség tulajdonosához, hogy felmondjam a szerződést, de nem találtam az irodájában. Amint visszatértem az üzletbe, belépett valaki és közölte, hogy szeretné megvenni a helyiséget. Azt mondtam, hogy én csak bérlő vagyok és a tulajdonossal kell beszélnie. „Már voltam nála. Azt mondta, hogy ezt magával kell elintéznem, mert magával áll szerződésben. Szeretném kivásárolni magát”. Gyorsan megegyeztünk és egy igen jelentős összeget fizetett ki nekem. A pénzből vettem egy házat és belevágtam a ruhagyártásba.

Ezt követően, egy vasárnap ellátogattam a Rebbéhez, aki dollárokat osztogatott, hogy adakozásra buzdítsa az embereket. Amikor sorra kerültem, elmeséltem neki, hogy milyen csoda történt velem. A Rebbe nem látott csodát a történtekben, de én biztos vagyok benne, hogy a vele való kapcsolatom indította el a történések e csodálatos láncolatát.

Az általam gyártott ruháknak először az „Ami Sportruházat” márkanevet akartam adni, de azután arra gondoltam, hogy ez nem lenne méltó egy hászidhoz, mert túlságosan egoistának hat. A második gondolatom az volt, hogy legyen „Smáte” a márkenév, ami jiddisül annyit tesz: rongy. Elégedett voltam a névválasztással, ezért meg is írtam a Rebbének. Neki nem tetszett az ötlet. Azt mondta, hogy nem illik a ruhákat ilyen lealacsonyító névvel illetni. A Talmudot idézte, ami mechábdutá névvel illeti a ruhát, melynek jelentése: „az én tiszteletem”. Hozzátette, hogy ez különösen így van olyan ruhák esetén, ahol odafigyelnek arra, hogy ne hágják át a Tóra gyapjú és len keverését tiltó parancsát. Meglepődtem a válaszon, és Leibel Groner rabbihoz, a Rebbe titkárához fordultam magyarázatért. „A Rebbe azt szeretné, hogy a rongyokat változtasd ruhákká és ne a ruhákat rongyokká” – mondta.

Ekkor az jutott eszembe, hogy a Rebbe 18 dollárt küldött, amikor be akartam zárni az üzletemet. Annyit csoda történt azóta, hogy a „18th street” (18. utca) márkanév mellett döntöttem. A héber cháj, azaz élet szó számértéke is 18. Ezért mondta Groner rabbi: „Hát nem látod? A Rebbe segít neked, hogy mindenbe életet lehelj, amihez csak fogsz!” Ebben teljes mértékben igaza volt!

Ami Pykovski

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 16. szám – 2021. december 24.