Apám, Ávráhám Sapira rabbi 1983 és 1993 között Izrael askenáz főrabbijaként szolgált Mordecháj Élijáhu szfárádi főrabbi mellett. Ebben az évtizedben háromszor látogattak el az Egyesült Államokba, hogy megismerjék az amerikai zsidó közösségeket és vezetőiket. Én is velük tartottam ezeken az utakon mint apám segédje, így jelen lehettem, amikor a főrabbik 1983-ban, 1986-ban és 1989-ben látogatást tettek a Lubavicsi Rebbénél.

Az első találkozó alkalmával a Rebbe megkérdezte a főrabbikat, hogy milyen érzés külföldön lenni. Apám, aki korábban még sohasem hagyta el a Szentföldet, azt felelte, hogy rendkívül nehéz a számára Izraelen kívül tartózkodni. A Rebbe egy tórai idézettel vigasztalta: „És fölemelte Jáákov lábait és elment a Kelet fiainak országába”. Magyarázata szerint Jáákov távozása Izraelből ugyan spirituális ereszkedéssel járt, viszont jelentős emelkedést előzött meg. Jáákov összes fia, akitől a tizenkét törzs származott, Izraelen kívül született. Ezért mondta a XI. századi tórakommentátor, Rási, hogy a „fölemelte lábát” kifejezés azt jelenti, hogy Jáákov könnyedén indult útnak, mert Isten megígérte, hogy megvédelmezi és hazahozza. Rási szerint „Jáákov szíve emelte fel a lábait”, azaz örömmel indult el. A Rebbe azt a következtetést vonta le mindebből, hogy ha valaki kénytelen is egy rövid időre elhagyni Izraelt, örvendjen, mert a spirituális ereszkedést még nagyobb emelkedés követi majd.

A találkozó után apám hatalmas tisztelettel beszélt a Rebbéről és megjegyezte, hogy minden, Izraelben zajló eseménnyel pontosan tisztában van. Nagyra értékelte a Rebbe zsidóságot terjesztő kezdeményezéseit is. „Ahhoz, hogy ilyen eredményei legyenek, olyan energiát kell előállítania, mint egy hatalmas generátornak vagy erőműnek. Egy hétköznapi áramforrás ehhez nem lenne elég” – mondta.

A további találkozóikon megfigyeltem, hogy amikor tórai elvekről beszélgettek, a Rebbe mindig úgy fordította a beszélgetést, hogy a dolgok gyakorlati megvalósítása kerüljön a középpontba, hogy a gondolatokat és szavakat tettek is kövessék. 1986-ban például Peszách előtt nem sokkal érkeztek a főrabbik a Rebbéhez. Hosszasan tárgyalták a peszáchi áldozat bemutatásának szabályait. Ennek kapcsán a Rebbe arra biztatta a főrabbikat, hogy tartsanak minél több nyitott szédert, melyeken azok az izraeliek is részt vehetnek, akik egyébként nem tartanák meg ezt az ünnepet. Apám erre azt felelte, hogy az izraeliek nagy többsége, még azok is, akik nem vallásosak, megülik a széderestét családi körben. A Rebbe így folytatta: „Remélhetőleg így lesz idén is Peszáchkor, de ha, Isten ments, mégsem ez lenne a helyzet, akkor nem látok más módot arra, hogy elérjük ezeket az embereket. Azt hallottam, hogy sok gyerek nem vesz részt a széderen”. Apám biztosította a Rebbét, hogy már most is vannak közösségi széderek azok számára, akiknek nincs hová menniük, de a Rebbe nem tűnt elégedettnek. „Ez nem elég. Sokan szégyellik bevallani, hogy nincs hova menniük. Én azt javaslom, hogy a települések rabbijai a saját széderjükre invitálják meg a lakosokat”. Ezt követően sok praktikus tanácsot is adott, hogy miként szervezzék és népszerűsítsék ezeket az eseményeket. „Mindenkinek tudnia kell, hogy eljöhet és kaphat bort és maceszt, amiért még fizetnie sem kell és nem köteles a szertartás végéig ott maradni”. A Rebbe persze tudta, hogy az ilyesminek jelentős költségvonzata van, ezért személyes felajánlást tett és megígérte, hogy másokat is adakozásra buzdít majd.

„A nyereség, amit ezen az üzleten keresni szeretnék, az, hogy a széderek segítségével a résztvevők megismerkedjenek egymással és Peszách után is fennmaradjon az érdeklődésük a Tóra iránt” – mondta mosolyogva. A Rebbe teljesen komolyan gondolta, amit mondott. Másnap hajnalban, amikor éppen elhagytuk a szállodát, egy ember jelent meg és átadott egy csekket: „A Rebbe küldött” – csak ennyit mondott. Ez volt a Rebbe első hozzájárulása a közösségi széderekhez.

Ilyen volt a Rebbe munkamódszere: néhány óra alatt elvégezni a feladatot. A találkozó éjfél után ért véget, és néhány órával később már be is váltotta az ígéretét!

Jáákov Sapira rabbi

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 46. szám – 2022. július 21.