Hét évvel ezelőtt, peszách előtt Stell Ájzik rabbi felkeresett egy idős férfit Újbuda egyik lakásában, Budapest XI. kerületében.
Az első találkozás egy ünnephez kapcsolódó gesztus volt, amelyet később több látogatás követett. A férfi, József (Joszef Jákov ben Ben-Cion Cvi HáKohén), nyitott, művelt ember volt, aki jól ismerte családi hagyományait. Lengyel származású édesanyjától valamennyi jiddis nyelvet is elsajátított. Bár nem élt vallásos életet, identitása és kulturális kötődései jelen voltak mindennapjaiban. Stell rabbi és József között idővel rendszeres beszélgetések alakultak ki. Volt, hogy közösen helyeztek fel mezuzát az ajtófélfára, máskor egyszerűen csak beszélgettek. A kapcsolat nem volt formális, inkább fokozatosan épült fel.
Hirtelen fordulat
Egy ponton azonban József megszakította a kapcsolatot. Telefonon kérte, hogy ne keressék többé, és jelezte, hogy nem kíván vallási közösséghez tartozni. Kérését tiszteletben tartották.
A kapcsolat ennek ellenére nem szűnt meg teljesen. Évente egy-két alkalommal Stell rabbi rövid ünnepi köszöntéseket küldött neki, illetve alkalmanként kisebb csomagokat is, például purim vagy ros hásáná idején. A kommunikáció minimálisra csökkent, de nem szakadt meg teljesen.
Egy zsidó lélek
Az idei peszách előtt Stell rabbi ismét felhívta Józsefet. Ekkor értesült arról, hogy a férfi időközben elhunyt. Özvegye elmondta a rabbinak, hogy néhai férje hagyott hátra számára egy dobozt. A dobozban két, több mint százéves tóratekercs, két megila (Eszter könyve) és három pár tfilin volt.
A történet egy peszách előtti találkozással kezdődött, és évekkel később, ugyanebben az időszakban zárult le. Stell rabbi így fogalmazta meg Facebook-posztjában:
„Minden év és minden távolság mögött valahogy mégis mélyen kötődött a gyökereihez és a lelkéhez.
Néha a legerősebb kapcsolatok azok, amelyeket nem látunk. Néha a legmélyebb dolgok csendben maradnak. Bár nem voltak saját gyermekei, az az örökség, amit hátrahagyott, a csendes, de mély kapcsolat, ami soha nem szakadt meg, tovább fog élni. Ezeken a szent tárgyakon keresztül, az általuk hozott áldáson keresztül, és azon keresztül, amit az élete tanít nekünk.”
Emlékéből fakadjon áldás!
Forrás: Stell Ájzik/Facebook
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.