1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.

2. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,

3. ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!

4. Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.

5. Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.

6. Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon

7. Akik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –

8. testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat. 

9. Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –

10. hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.

11. Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.

12. Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.

13. De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

14. Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla. 

15. Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen.

16. Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla.

17. Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;

18. mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.

19. Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:

20. odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.

21. Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.