1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének.

2. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!

3. Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.

4. A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!

5. Boldog, akit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!

6. Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;

7. aki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,

8. lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.

9. S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.

10. Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:

11. barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.

12. Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.

13. Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;

14. öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!