1. Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül.

2. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem! 

3. Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.

4. Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.

5. Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem. 

6. Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.

7. Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam. 

8. Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban. 

9. Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától. 

10. Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.

11. Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam. 

12. Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.

13. ‘Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és akik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.

14. De én akár a süket nem hallok és akár a néma, aki nem nyitja föl száját.

15. Olyan lettem mint férfi, aki nem hall, s akinek szájában nincsenek ellenvetések.

16. Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.

17. Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.

18. Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.

19. Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.

20. De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:

21. s akik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.

22. Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem. -” Siess segítségemre, Uram, segedelmem!