1. Zsoltár Ászáftól. Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

2. Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.

3. Viz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülőtte s nem temetett senki.

4. Gyalázottá lettünk szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülőttünk levőknek.

5. Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?

6. Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;

7. mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.

8. Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.

9. Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!

10. Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!

11. Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!

12. És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, melylyel téged gyaláztak, Uram!

13. Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!