1. A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének.
2. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
3. Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
4. De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
5. Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
6. Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
7. Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
8. Isten! mikor elindultál néped előtt, mikor lépdeltél a sivatagon – Széla –
9. a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
10. Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
11. Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
12. Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
13. Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
14. Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
16. Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
17. Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
18. Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
19. Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot., vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
20. Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
21. Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
22. Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
23. Szólt az Úr: Básánból hozom vissza., visszahozom a tenger mélységeiből:
24. azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
25. Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
26. Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
27. Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
28. Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
29. Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, aki ezt művelted értünk,
30. templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
31. Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
32. Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
33. Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
34. annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
35. adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
36. Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten .’
