1. Zsoltár. Ének a szombat napjára.

2. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

3. hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

4. a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

5. Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

6. Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

7. Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

8. mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

9. Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

10. Mert ime ellenségeid, oh Örökkévaló, mert ime ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

11. De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

12. Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

13. Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

14. elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

15. Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

16. hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

Megszakítás