1. Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?

2. A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.

3. Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.

4. A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.

5. Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak itéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.

6. Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!

7. Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.

8. Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.

9. Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.

10. Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.

11. Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.

12. Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!

13. Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?

14. Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.

15. Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.

16. Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.

17. Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;

18. hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.