1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!

3. Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.

4. Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.

5. Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.

6. Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!

7. Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.

8. Hadd újjongok és örülök szeretetedben, aki lát.tad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;

9. és nem szolgálta.ttál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat.

10. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosazúságtól szemem, lelkem és testem.

11. Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, esontjaim pedig elaorvadtak.

12. Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.

13. El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.

14. Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.

15. Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.

16. Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

17. Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.

18. Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyészszenek el az alvilágba!

19. Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.

20. Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a.z ember fiainak előtte.

21. Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.

22. Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.

23. Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.

24. Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek.

25. Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, akik várakoztok az Örökkévalóra.