1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.

3. Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.

4. Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.

5. Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.

6. Az pedig olyan, mint vőlegény, aki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.

7. Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.

8. Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;

9. az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;

10. az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló itéletei igazság, jogosak egyaránt.

11. Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.

12. Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.

13. Tévedéseket ki vehet észre? Rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!

14. Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.

15. Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!