1. Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

2. Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

3. Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

4. Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

5. Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

6. reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

7. Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

8. Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

9. Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

10. Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

11. Ki ismeri haragodnak hatalmát, s amely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

12. Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

13. Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

14. Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

15. Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

16. Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

17. S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!